Hát eltelt. Az év, mely mindenek között a legnehezebb volt. Nem morfondírozok, csak megállapítom. Nem panaszkodok, nem értékelek, nem okoskodok. Túl vagyunk rajta. Elfogadom, hogy ilyen volt. És azt is, hogy a következő évek is nehéz évek lesznek. Elfogadom, hogy mindig minden változik. És a változás nem rossz, csak másmilyen mint az, amit eddig ismertünk.… Évindító kovászos csiga olvasásának folytatása
Van egy pár “étel mumusom”. Gulyásleves, húsleves, töltött káposzta, paradicsomos húsgombóc, töltött csirke (szigorúan a bőr alá töltött nagyim féle zempléni töltelékkel) derelye, vadas marha, szilvás gombóc és a POZSONYI KIFLI. A mumusok közös ismertetőjegyei: Nos, jelentem, a tökéletes húsleves (egész csirkéből, fél csirkéből, marhahúsból, szögletes-kerek és mindenféle csontból) pipa, a szilvás gombóc és a… Pozsonyi kifli olvasásának folytatása
Kedvenc évszakom már két hete folyamatosan a legeslegszebb arcát mutatja. Október végén, rövid ujjúban ülök kint a teraszon és a kertet csodálom. Egy kis kényszerpihenő után végre újra kertészkedhetek, ami már nagyon hiányzott. Rendbe tettem a magaságyásaimat (amiben burjánzik ismét a rukkola, a retek másodvetésből már eszünk, és már az őszi cékla is szépen növöget),… “Megszeretem” birsalmás pite olvasásának folytatása
Kislányom – aki valójában már egész nagylány – életében először ült fel ma a Volánbuszra egyedül. Vagyis nem teljesen egyedül, mert a legjobb barátnőjével, aki pár településsel előbb szál fel megbeszélte, hogy együtt mennek a végállomásig és onnan felgyalogolnak az iskoláig. Természetesen én jobban izgultam, mint ő. Már korán felkeltem, a reggeli készülődésnél percenként néztem… Az első buszozás és a pogácsa esete olvasásának folytatása
Ősszel nem hagy nyugodni a sütőtök. Most egy kis hatásszünetet tartok, magamnak is. Micsoda béna mondat…pedig tényleg nem hagy. Állandóan azon gondolkodom, hogy megannyi receptem mellé még mit tudnék belőle csinálni. Szeretjük belőle a krémlevest, amit már jó ideje a Sage Super Q-ban csinálok, ugyanis pont az a lényeg, hogy azon kívül, hogy megfőzöm a… Sütőtökös-fahéjas csiga olvasásának folytatása
Vannak olyan péksütik, amik csak úgy megszületnek a kezeim között. Mindenféle cél nélkül. Csak próbálgatok ezt-azt, aztán vagy kisül belőle valami, vagy nem. Van olyan, hogy az ötlet zseniális, de csak itthoni sütésre alkalmas, mert túl sok időt vesz el a vele való pepecselés. Ilyen hirtelen ötlet eredménye ez a nagy vendégváró barátság kenyér, amit… “Csak úgy született” barátság kenyér olvasásának folytatása
Április óta nem írtam. Akármennyire is szerettem volna, egyszerűen nem értem rá. Pedig mennyi minden történt. Cukrász lettem. Aztán nyár lett. Semmi sem úgy alakult, ahogy szerettem volna, de közben, és utólag is próbálom csak a jó oldalát nézni. Saját kis pékségünkben idén nyáron – ahogy a férjem, Csaba is – pultos lettem, mert máshogy… Zsályás kovászos kenyér, hűtős olvasásának folytatása
Amikor elkezdtem írni a Péklány lettem könyvet, nagyon érdekelt, vajon omlós tésztát is tudok-e készíteni kovásszal. Hosszas kísérletezés után egy fantasztikus receptem lett erre a tészta típusra, mely bele is került a könyvbe. De miután a benti munkák mellette nem mindig marad itthon is a hosszú tésztavezetésre és a kovász (ehhez fehéret használok) tökéletes időzítésére,… Alakoros epres galette olvasásának folytatása
Elkészült a kandírozott ibolyám, sőt az előző cikkem után meglepetésszerűen rábukkantam egy herendi viktória mintás ibolyás vázára egy antik webáruházban, amit meg is rendeltem. Mindezt megünnepelvén (még a reggeli hóesés sem tudott eltántorítani), valami nagyon különlegeset szerettem volna sütni. Ibolyás mámor illatban úszva, valami nagyon giccses dolgon törtem a fejem (azt már csak titokban említem… Kardámomos édes bagel svájci vajkrémmel és kandírozott ibolyával olvasásának folytatása
A mandulafák már egy hete teljes pompájukban virágoznak, a krókuszokkal és a nárciszokkal együtt. Ennél már csak akkor dobban nagyot a szívem, amikor a lágy tavaszi szellő ibolya illatot hoz és a fű lila takaróvá változik. Kiskorom óta rajongok az ibolyáért. Régen otthon erre a célra külön volt a Nagyitól egy ici-pici, cirádás szélű Herendi… Végre ibolyaszezon olvasásának folytatása
Péklány leszek blog 