Amikor blog bejegyzést írok, csak leülök és ömlik belőlem a szó. Ujjaim alatt csak úgy pattognak a billenytűk, és pikk-pakk megszületnek a sorok, a receptek, az élménybeszámolók. Mert mindig annyi mondanivalóm van. Most legalább 10 perce csak nézem a címet, és nem tudom hol kezdjem. Írtam egy könyvet…A kenyérről. Az életről. A sütésről. A boldogságról.… Írtam egy könyvet olvasásának folytatása
Alkalomról alkalomra eljátszom a gondolattal, hogy a pék mesterség mellett a cukrászkodást is kitanulom. Imádom a francia cukrászatot, kedvenceim egy ideje a macaronok, a tarte-ok, érdekelnek a különleges díszítések, jó lenne tudni hogyan kell a különböző csokikat megfelelően temperálni. Nincs rajta mit ragozni, a két szakma valahol összeér, mi is készítünk a pékségbe egy két… A cukrászkodás…az más tészta olvasásának folytatása
Szinte minden nap eszembe jut az az egy mondat, amivel a P.Mobil felkonferálta régen az egyik számát… Van egy témám! Aztán belecsapnak a lecsóba… Nos, én is konferálnám naponta a blog cikkeket, mert annyi de annyi témám van. Csak nincs időm megírni. Amerre járok, mindenről eszembe jut valami. Rengeteg érdekes dolog történik velünk, megannyi érdekes… Az a híres balatoni szezon olvasásának folytatása
Évek óta a külső szemlélő számára nehezen értelmezhető misztérium övezi a kenyér címkézést. Címkézéstől „jogosan” hidegrázást kapó kézműves pékek, újabbnál újabb termékneveket kitaláló, ezáltal a címkézést messze elkerülő albán pékségek, szabályosan (ámde a fogyasztó számára mégis semmi lényeges információt nem tartalmazó) címkéző ipari pékségek, szigorú, szabálykövető hatóságok és időnként fel-fel bukkanó cikkek a szabálytalan címkézésről… Címkézni, vagy sem? És ha igen, akkor mit és hogy? Na ez itt a kérdés. olvasásának folytatása
Augusztus 20-a nemcsak az Államalapítás Ünnepe, de az új kenyéré is. A pékeknek azért is különleges ez a nap, mert ilyenkor sütnek először kenyeret az újonnan aratott búzából. A kézműves kenyérkészítőknek pedig szinte kötelező ilyenkor részt az idén már harmadszor megrendezésre kerülő Kenyérlelke Fesztiválon, legyen szó profikról-, vagy házpékekről. Tavaly még amatőrként mérettem meg magam,… Gondolatok augusztus 20-án olvasásának folytatása
Furcsa érzés egy világbajnok pék barátjának lenni. Tukacs Rolanddal mindössze pár hónapja ismerkedtünk össze, mégis szinte egyből családi barátunk lett. Afféle sorsszerű találkozás volt ez. Amikor néhány hónapja, a férjem mondta, hogy ő jön hozzánk vendégségbe, hát mit ne mondjak eléggé betojtam. Fahéjas csigával és édesburgonyás kovászos kenyérrel vártam, és fel-le járt a gyomrom, amikor… A “Kenyérben” jártunk olvasásának folytatása
Lassan egy éve járok pékképzésre, és közeleg a végső vizsga. Tanulom az elméletet, gyakorlok otthon és a kézműves pék barátaimnál, de mindez nem elég ahhoz, hogy a pékvégzettséget megszerezzem; az egyik feltétel – sikeres elméleti és gyakorlati vizsgák mellett – egy valódi pékségben eltöltött több száz órás szakmai gyakorlat. Tehát ez kötelező, de emellett valóban… Kézműves vs. ipari = világok harca. Vagy mégsem? olvasásának folytatása
Péklány leszek blog 