Uncategorized

A “Kenyérben” jártunk

Furcsa érzés egy világbajnok pék barátjának lenni. Tukacs Rolanddal mindössze pár hónapja ismerkedtünk össze, mégis szinte egyből családi barátunk lett. Afféle sorsszerű találkozás volt ez. Amikor néhány hónapja, a férjem mondta, hogy ő jön hozzánk vendégségbe, hát mit ne mondjak eléggé betojtam. Fahéjas csigával és édesburgonyás kovászos kenyérrel vártam, és fel-le járt a gyomrom, amikor megkóstolta. Azért az ember kenyerét nem minden nap kóstolgatja egy világbajnok pék…”Ez nagyon rendben van”- mondta mindkettőre, és én megkönnyebbültem.

Ahogy egyre többször találkoztunk, mindjobban megismertük őt. Roland egy egyszerű, vidéki családból származik, egy Jászberény melletti kis faluból. Tízen pár éves korától kezdve pékségben dolgozik. Elképesztően elszánt, hatalmas munkabírással, kitartással és óriási kötelesség tudattal. És ami a legjobb, mesébe illő álmokkal! Nem volt neki elég, hogy a polc tele van rangos világverseny trófeáival és hogy a neve szinte fogalom a pékek között.

Az ő álma az volt, hogy legyen egy saját péksége, amit a testvérével, Norbival együtt épít fel – szó szerint két kézzel-, ahol a szüleivel együtt dolgozhat, és ahol a hétköznapi emberek is igazán jó kenyérhez juthatnak. “Mert az igazi, jó kenyér mindenkinek jár”- mondja. Sokat elárul a gondolkodásukról a tábla, ami az ide betérőket várja.

IMG_9596

Évekig spóroltak, gyűjtögetettek és keményen dolgoztak testvérével azért, hogy “A Kenyér” elkészülhessen. Kétkezükkel újították fel és rendezték be a pékséget, ami olyan mintha a legjobb belső építészek egyike tervezte- és kivitelezte volna. Ezt olyannyira szó szerint kell érteni, hogy nemcsak a bútorzatot találták ki és készítették el maguk (ami egyébként itthon nem honos retro-industrial, amilyennel eddig csak Berlinben találkoztam), de a lámpákat, a csempézést, a pultot és a vezetékelést is mind maguknak csinálták. Nekem ez azért felfoghatatlan, mert magunk is benne vagyunk a saját pékségünk kialakításában így amit a fiúk véghez vittek, az tényleg maga a csoda: kétkezi munka, saját ötletek, dizájn és a funkció egysége. Nem csak a kenyér kézműves, de az üzlet is! Ezen felül nem voltak restek a legjobb technológiákat és a legjobb alapanyagokat Jászberénybe vinni, és mindenki számára elérhetővé tenni. Egy Budapest központú országban ez nem szokványos.

IMG_9602

IMG_9592

IMG_9597

IMG_9595

Látogatásunkkor nem volt nyitva az üzlet, de azért a másnapi kovászt együtt készítettük el. Kérdezem milyen kovásszal dolgozik, “azzal, amivel a világversenyen indultam. Ha az ott jó volt, akkor itthon is jó lesz!”. Bemehettünk és bekukucskálhattunk mindenhova, sőt férjem – aki idő közben barista is lett – még a Faema kávégépet is kipróbálhatta. Ezalatt kislányunk szalagokat kötött minden bútorra, mert így sokkal szebb szerinte… 🙂

IMG_9630

IMG_9598

A pékség tele van a testvérpár számára fontos ikonokkal és relikviákkal. Sok a VW-nel kapcsolatos dolog – olyannyira, hogy még egy fél Bogárhátú is be van építve a pékségbe a leülős részhez. Ahogy Roli mondja: ez azt szimbolizálja, hogy az ő pékségük olyan, mint a VW. A népnek szól. Biliárd golyók díszítik a csapot, a kemencét és még az osztó gépet is – “egyszer lesz majd egy saját biliárd asztalunk Norbival” – mondja. Össze légóztak a dolgokat – pénzt, paripát és az egész eddigi életüket, így természetesen a boltba légót is beépítettek.  “Hogy soha ne felejtsük el hogy honnan jöttünk…” – mondják.

IMG_9557

Az üzem üvegfallal van elválasztva az eladótértől, ugyanis nincsenek titkok. Bárki nézheti, ahogy a világbajnok kenyeret süt, kovászol, vagy éppen kalácsot fon.  Éppúgy, mint ahogy a trófeákat is bárki megtekintheti egy vitrinben.

A Kenyér pár hete nyitott és a fiúk nem győzik. Nagyon sokan várták már, hogy megnyíljon a hely, beleértve minket is. De hogy mégis az emberi oldalát is lássuk egy ilyen indulásnak, Roli hétvégén fogadott minket – pedig, ha most valamiből igazán kevés van neki, az a szabadidő és az alvás idő. Kovászoltunk egy jót, beszélgettünk, elmélkedtünk és rengeteget nevettünk 🙂 Három jóbarát és egy 4 éves fára mászó péksegéd. Az itt eltöltött idő alatt ugyanis úgy tűnt, hogy kislányunk egyre jobban érzi magát pékek között, egy jó pékségben. Ez pedig nagy könnyebbség nekünk, a jövőre nézve… 🙂

A Tukacs fivérek ufók, mindkettő a saját módján. Amit csinálnak, az egy személyes álom megvalósulása, miközben egy ajándék mindenkinek, aki betér hozzájuk. Jó kenyerekkel, kellemes érzésekkel, inspirációval, boldogan lehet távozni. Szívből kívánok nekik sok sikert, örömöt és hogy az álmaik minden értelemben valóra váljanak, és mindenkinek azt javaslom, hogy ha egyszer arra jár, térjen be az A Kenyérbe, akár csak egy jó kávéra vagy egy hűs limonádéra. Megéri!

Péklány Tukacs Roland

Sok szeretettel,

a Péklány

Ami a szívemen, a számon

A “Kenyérben” jártunk” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Gratulálok Roliéknak ahhoz, amit elértek.
    Én középiskolás korában ismertem meg, tanítványom volt.
    Már akkor is megvolt benne az akarat, a szándék tervei véghezviteléhez, no meg a tudás és tanulni vágyás sem hiányzott nála.
    Szívből örülök, hogy sokkal túltett tanárán. A világot ezek a dolgok viszik előbbre.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s