A péksuliról

Újra az iskolapadban

 

Meglepően könnyen jött az elhatározás és a döntés, hogy beiratkozok pék suliba. Azonban az első nap amikor a tanfolyam kezdődött , izgalom lett úrrá rajtam.

Sosem gondoltam, hogy még egyszer az életemben iskolapadban fogok ülni. Amikor először léptem át az Andrássy úton a Pesti Barnabás kapuját, egy ismeretlen-ismerős világ tárult elém.

Ismeretlen volt az épület, a tantermek és az új osztálytársak, és ismerősen csengett az udvarról a gyerekek zsibongása, a csengő hangja és a könyvtár illata.

A Pesti Barnabás egy rendkívül szép épületben van, ablakokkal ölelt körfolyosókkal, belső udvarral.

Felnőttként kissé bizonytalanul gyülekeztünk az első találkozókor. Egyedüli lányként figyeltem a többieket, vajon ki az aki már pék és sokkal többet tud nálam, ki az aki vállalkozó, ki az aki szakmaváltó. Tanárunk, Ugi Péter nagyon jó fej. Régi vágású fazon, hatalmas gyakorlati és elméleti tudással. Igaz, hogy már első alkalommal sikerült kicsit összerúgnunk a port a pék szakmában szokásos élesztő vs. vadkovász témán. Ő azt az elméletet vallja, hogy a kenyérhez élesztő kell, vagy kovász (persze az is élesztővel készül) én meg a vadkovászolás híve vagyok (lisztből és vízből indított kovász). De hát házi pékként hogyan is szállhatnék harcba a szakma nagyjával már az első órán….Tudom, hogy a legtöbb kézműves pék ugyanazzal a módszerrel dolgozik mint én, vagyis élesztőmentes kovásszal. Tehát  igazam van, de inkább jó diákként nem feszítem tovább a húrt.

A közel 1 éves képzés a következőkből fog állni: technológia (vagyis hogyan kell sütni), gépészet (hurrá, pont a pneumatikus fúvóberendezések alapos ismerete hiányzott eddig az életemből), mézeskalácssütés, vállalkozástan és sok sok gyakorlat. A könyvtárban átvesszük a könyveket, és már első órán megtanuljuk hogy itt nem recept van, hanem nyersanyag szükséglet és normák és gyártmánylap, nem pihentetjük a tésztát hanem érleljük, a dagasztógép tálját dagasztócsészének hívjuk és nem 1 kg liszt a mérték, hanem 1000 db késztermék. Érzem, hogy a házi pékségem egy szakasza véget ér és egy bizonytalan ámde annál izgalmasabb kettős időszak veszi kezdetét. Minden amiben eddig magabiztos voltam, azt most máshogy hívjuk, és lehet hogy a csoporttársaim nem számolnak ki fejből dolgokat, vagy nem beszélnek folyékonyan angolul, de biztos hogy a többségük több kenyeret sütött már mint én.

Az első óra után izgatottan tértem haza, és gyorsan az amazon.com-on keresztül rendeltem magamnak pár kenyérsütő könyvet, egy kovász keverőt, és gyorsan beszereztem egy egyszerű maghőmérőt és egy doboznyi gillette pengét, hogy az otthoni gyakorlásaimhoz minden adott legyen, majd elalvás előtt izgatottan lapozgattam az első alkalom jegyzeteit a füzetemben.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s