Nos, ha már van saját aszalású szilvám, ahhoz bizony egy jó rozskenyér dukál. A tavalyi dió termésből is maradt még bőven, és lassan itt az új, ezért gondoltam sütök egy jó kovászos rozskenyeret.

Hozzávalók:

Előtésztához:

• 150 g frissen őrölt rozsliszt
• 100 g kovász
• 200 ml víz

Főtésztához:

• előtészta
• 200 g frissen őrölt rozsliszt
• 150 g forró víz
• 5 g só
• 60 g aszalt szilva
• 60 g pirított dió

Elkészítés:

Este leőröltem házimalmomon a teljes liszt mennyiséget (350g). A rozst kicsit durvábbra szoktam őrölni, valahogy nekem finomabb tőle a kenyér. A hűtőből kivettem 100 g kovászt és összekevertem az előtésztát és reggelig letakarva állni hagytam. Ahogy az már csak lenni szokott, reggelre szépen felbugyogott a barna tészta és erősen savanykás illata volt 🙂

Házi aszalású szilvával és saját dióval

Az előtésztára ráöntöttem a 200 g lisztet és a sót, majd rá a forró vizet és jó gyorsan összekevertem. Ezután jött a saját aszalású szilva, amiből nem raktam végül 60 g-ot, mert muszáj volt egy pár szemet megennem, és a dió amit egy picit olíva olajon megpirítottam. Az egész tésztát összekevertem. Jó ragacsos, szaftos tészta ez, a rozs miatt. De ilyennek is kell lennie! Egy sütőformát alaposan kivajaztam és belekanalaztam a tésztát. A tetejét egy vizes lapáttal elegyengettem, kicsit megszórtam liszttel és 2 órán át szobahőmérsékleten kelesztettem letakarva. Előmelegített sütőben sütöttem 230 fokon 45 percet. A maghőt a végén ellenőriztem, 99 fokos volt, vagyis tökéletes 🙂

Kelesztés előtt

2 órányi kelesztés után szép buborékos a tészta, mehet a sütőbe!

A rozskenyérnek jót tesz, ha egy napot áll sülés után, megvágás előtt. Viszont mi ezt nem bírtuk ki, és így is nagyon elégedett voltam: gyönyörű buborékos a tészta, ruganyos, jól megsült a belső és benne van a saját aszalt szilvám és dióm. Szívet melengető érzés ezt tenni az asztalra, amiről tudom hogy mindent én csináltam benne, isteni finom és semmi adalékanyag nincs benne.

Utószó: Anna meglátta a kenyeret a tányéron és kérdezte mi van benne. “Aszalt szilva és dió”- mondta neki a férjem. “De én azt nem szeretem!”. Aztán, ahogy szokta, szó nélkül az egész szelet kenyeret megette és közben végig csacsogott Hófehérkéről, Mariposáról és Szörnyella de Frászról. 🙂