Amikor lent vagyunk Balatonfüreden, a Karolinában mindig muszáj ennem egy „Zsófi néni túrósa” névre hallgató sütit. Ennél finomabb süteményt nem ismerek. Valójában ez egy rákóczi túró torta, kicsit újra gondolva. Miután rég nem jártunk lent a Karolinában, nekem viszont eszembe jutott hogy jól esne ebben az áprilisi hirtelen hidegben valami kedv javító, megpróbáltam elkészíteni ezt a sütit otthon, főleg hogy sok gönci baracklekvár van a spájz polcán még a Déditől.

Hozzávalók:

Omlós tésztához:

• 30 dkg BL55
• 2 tojás sárgája
• 1 csomag vaníliás cukor
• 100 g cukor
• 1 kk só
• 200 g vaj

Túró töltelékhez:

• 400 g túró
• 30 g tejföl
• 1 citrom reszelt héja
• 100 g porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 tojás sárgája

Gönci barack lekvár (lásd lejebb)

Tojáshabhoz:

4 tojás fehérje felverve, 100 g porcukorral

Elkészítés:

A vajat elmorzsoljuk a lisztben, majd a többi hozzávalóval együtt kézzel összegyúrjuk. Amikor összeáll a tészta, befóliázzuk és egy órára a hűtőbe tesszük.

Egy óra elteltével a tésztát kör vagy téglalap alakúra nyújtjuk, attól függően hogy milyen edénybe fogjuk sütni, és megszurkáljuk villával. Sütőben 180 fokon kb. 20-22 perc alatt elősütjük a tésztát. Közben összeállítjuk a tölteléket. Amikor kész a tészta, rákenjük a túrótölteléket és megint 20 percig sütjük a süteményt ugyanazon a hőfokon. Amikor ezzel is elkészülünk, a túró tetejét vastagon megkenjük házi baracklekvárral, majd a felvert cukros tojáshabot is rátesszük a tetejére. Visszatesszük a sütőbe, de a sütő ajtaját kinyitjuk – így rá fog száradni és meg fog dermedni a tojáshab. Én kb. fél órát hagytam így a sütőben. Az egyik szélébe belecsípkedtem, mert meg kellett kóstolnom hogy elég édes-e a hab 😉

A torta nálunk este készült el, így csak ma reggel tudtam megvágni, de amúgy is úgy gondolom hogy jót tesz neki ha pihen a kész sütemény a hűtőben egy éjszakát vagy legalább pár órát.

A nagymamám lekvárjánál nincs finomabb a világon. Soha sehol még csak hasonlót sem ettem. Régen ezzel vettük be kiskanálon az orvosságot, ezzel a lekvárral a legfinomabb a palacsinta és ez a mostani rákóczi túrós süti is. Dédinél nyáron mindig nagy, többnapos program volt, hogy a régi „masinán”, vagyis a sparhelten egy nagy fazékba főzte a gönci baracklekvárt (Gönc Telkibánya mellett van és messze híres a hordóján kívül a barackjáról). Először megmosta, kimagozta és meghámozta a barackot, majd az egészet húsdarálón átpaszírozta. Ezt hívta potyónak, amin egész gyerekkoromban jól szórakoztam. Bevallom, még most is mosolygok rajta és sorba jutnak eszembe a furcsábbnál furcsább zempléni mondások, amitől viszont mostmár nemcsak mosolygok, de hangosan nevetek is! Például ha valaki talicskát tolt, akkor arra a Nagyi azt mondta, hogy furikol 🙂  De visszatérve a lekvárhoz, ezután a potyót órákon át főzte cukorral – meglepő módon csak 40%-nyival, mert a gönci barack nagyon édes és zamatos. Utána pedig üvegekbe tette és dunsztolta fejjel lefelé fordítva pár napig. Megérte a sok fáradozást, mert ez a lekvár amit most használtam el a sütibe, 4 éve nyáron készült és még mindig ugyanolyan világos színű és finom!