Úgy látszik, 35 évesnek és nem mellesleg nagyon elszánt Péklánnyá kellett válnom ahhoz, hogy egy hátizsákkal szombat hajnalban nekivágjak Hollandiának. Még tavaly elhatároztam, hogy amint lehetőségem lesz, elmegyek egy világhírű mesterpékek által tartott kovászos tanfolyamra. Ennek megfelelően már az év elején jelentkeztem a kurzusra, amit negyedévente egyszer tartanak meg. A héten “levilágpolgározott” valaki, ami lelki muníciót adott ahhoz, hogy ne foglalkozzak azzal hogy normál esetben két napra 3 táskával mennék, és azzal se hogy egy hete beteg vagyok. Mert amit most csinálok az nagyon PUNK dolog 🙂 és hát muszáj feszegetnem a határaimat a nagy cél érdekében!

A régi snowboardos hátizsákomba nem fért más, mint egy laptop, egy váltásruha és persze ruha és cipő a pékségbe, meg egy pár házikeksz mert a fapadoson nincs ennivaló. És persze a jegyzetfüzetem, amibe úgy gondolom ész nélkül jegyzetelni fogok. A gép hajnalban megy, így ismét 4 órakor kell kelnem és persze szakad az eső és hideg van…de hát ez a pékszakma már csak ilyen.

Valójában egy dolgot sajnálok csak, hogy vasárnap, Anyák napján későn érek csak haza. Mindig is fontosnak tartottam ezt a napot, de amióta én is édesanya lettem, valahogy még jobban megérint. Már hetek óta alig várom hogy az óvodai ünnepségen telesírjam a zsebkendőmet. Emlékszem, amikor a kórházban először szólítottak Zeliska anyukának és azt se tudtam kihez beszélnek, most pedig a 4 éves kislányom majd teli torokkal énekli az “orgona ágát” NEKEM! Hálás vagyok nap mint nap a jó Istennek. Van is miért…még azért is hogy a héten beteg voltam. Ugyanis így rengeteg időt együtt lehettem a férjemmel kettesben, esténként pedig hárman együtt a nagyágyban mesét hallgatva úgy, hogy hang hiányában nem én meséltem. Azon kaptam magam, hogy a kislányommal együtt tátott szájon hallgatjuk férjem határozott hangját ahogy Benedek Elek meséit olvassa. Teljesen elfelejtettem hogy beteg vagyok. Eszembe juttott amikor ezeket a meséket Anyu olvasta nekem nyaranta a Dédinél a falvédős ágy mellett. Ez egy kitűntetett hely volt, csak akkor fekhettem oda ha az unokatesóm nem nyaralt velünk. Most pedig mi meséljük ugyanezeket a meséket Tündérszép Ilonáról és a Fekete kisasszonyról a lányunknak. Vannak dolgok, amik internetes világ ide vagy oda, de nem változnak. Szerencsére.

Boldog anyák napját minden édesanyának és nagymamának. Azoknak akik velünk vannak és azoknak is akik fentről figyelnek minket. 🙂