Nos, pont egy hónapja, hogy hivatalosan is feladtam a 15 éve tartó multis életem és belevágtunk családilag egy kézműves pékség megalapításába. Hogyan telt az elmúlt 1 hónap?

Röviden: boldogan.

Hosszabban: viccesen, eseménydúsan, néha mérgelődésekkel megspékelve és NAGYON BOLDOGAN!

Utazás, állandó jövés-menés: +

Sok változás van. Először is az elmúlt 1 hónapban bejártuk az országot, de szó szerint. Hetente járunk le az üzletbe Balatonfüredre, de voltunk Győrben, Veszprémben, Ajkán, Zemplénben, Jászberényben, Ausztriában és Olaszországban. Az utóbbit leszámítva mind munkaügyben. Pékségeket néztünk, hatóságokkal egyeztetünk, bútorok és gépek után járkáltunk. Nem ketten, hanem hárman. Reggeltől estig csörög a telefon és jönnek az emailek, amit nem egy székből olvasgatunk, hanem úton-útfélen. Én nem vagyok egy telefonálgatós fajta, inkább emailt írok, de most ismét kénytelen vagyok kilépni a komfort zónámból és amit lehet, telefonon intézni. Van egy nagy batyunk, ami mindenhova jön velünk, benne van egy lassan 50 kg-os mappa, benne minden tervvel, számítással, dokumentummal. És persze van egy végeláthatatlan „to-do” lista, ami szintén mindig a táskámban lapul. A korábbi irodai kötött munkahelyemhez képest, ahol akár hetek is elteltek úgy hogy ki se dugtam az orrom az irodából, ez szokatlan – de nagyon jó!

Nincs hétköznap és hétvége: +

A másik nagy változás, hogy ez a munka nem 9-től 6-ig tart, hanem mondhatni össze-vissza. Vannak napok vagy napszakok amikor teljes szünetet tartunk (az mondjuk vicces, hogy ez akár hétköznap is lehet), és vannak napok amikor a pékséggel kelünk és azzal fekszünk, sőt van hogy éjszaka felébred valamelyikünk, hogy valamiről elfeledkeztünk. Nincs különbség hétvége és hétköznap között, néha azt se tudjuk milyen nap van. Egyelőre ezt is pozitívumként éljük meg, ősztől meg ha már nyitva leszünk és ovi lesz, úgyis beáll ez a normál kerékvágásba.

Stressz: semleges

Nos, stressz egyelőre ugyanannyi van, mint az irodában, csak más milyen. Most nem külső nyomás helyeződik rám, hanem belső. Most nem azon aggódok hogy nincs kész egy anyag a management-nek, vagy nem érek oda időben az oviba, hanem azon, hogy mi van ha kiderül hogy valamit elmértünk, hogy nincs még meg minden receptúrám, hogy nincs még pékünk…hogy költözünk, ovit váltunk, életet váltunk. De végig gondolva mindezt, talán megengedhető hogy stresszeljünk, vagy néha mérgelődjünk egy kicsit. De túl sok időt nem hagyunk magunknak erre, ugyanis a váltást azért csináljuk, hogy nyugodtan, boldogan és kiegyensúlyozottan éljünk a saját tempónkban és stílusunkban. 🙂 És ebbe az is beletartozik, hogy a folyamat minden jó és rossz pillanatát is megéljük. A férjem szokott keményebb vagy húzósabb helyeztekben erre figyelmeztetni, amiért hálás is vagyok. Elvégre nincs fény sötétség nélkül.

Adminisztráció: semleges

Ez hasonló, mint a stressz. Egyelőre nincs kevesebb, csak másfajta. Nem csinálok halomra prezentációkat, briefeket és egyéb dolgokat, de helyette van a HACCP, amit próbálunk egy szükséges elvégezendő feladatnak tekinteni. Hallottam korábban is hogy ez nem piskóta, és tényleg nem az…de hát ez van, mégiscsak egy élelmiszert előállító üzem leszünk, ahol megvannak a szabályok.

Család: +++

A legnagyobb és egyben legjobb változás, hogy szinte állandóan együtt vagyunk hármasban. Ez az első olyan nyár, hogy tényleg szinte minden napot együtt töltünk el. Amikor a kislányommal itthon voltam, akkor a férjem egy nagy cég vezérigazgatójaként minden nap dolgozott itthon vagy külföldön. Jó nyár volt az is, de más. Amióta én mentem vissza dolgozni, a két hét nyári szabadságot és az estéket leszámítva nem volt sok időnk együtt. Most minden reggel együtt reggelizünk kint a teraszon, kávézunk, kakaózunk, játszunk, biciklizünk, strandolunk, és amikor kell, akkor dolgozunk. Nem izolálva, nem szeparálva, hanem ott a kislányunk orra előtt. És ő egyre jobban megtanulja és megérti, hogy mostantól mi máshogy dolgozunk… Hogy amikor telefonálunk, akkor bizony csöndben kell maradni, mégha ez nem is mindig megy még. Hogy amikor a felnőttek beszélgetnek, meg kell várni hogy befejezzék. Hogy amikor jön velünk tárgyalásra, akkor addig el kell egy fél órát játszani vagy rajzolni csöndben, cserébe utána csak rá figyelünk. Nem mondom, hogy nincsenek hisztik és minden mindig megy, de nagyon büszkék vagyunk rá, mert nagyon ügyes! És nagy tanulás ez most nekünk is – egyszerre tárgyalunk, telefonálunk, számolunk, adminisztrálunk, de közben a másik szemünk Annuson van, vagy közben egy bicikli után futunk a Duna parton, estleg a kismedencébe engedünk vizet, vagy a szomszéd srácokkal együtt figyelünk rájuk. Nem kapcsoljuk be a TV-t vagy tabletet órákra, hanem próbáljuk bevonni amibe lehet és önállóságra nevelni,  persze annyira amennyire ez egy 4,5 évestől elvárható. Egyelőre úgy tűnik ez mindenkinek jó és mindannyian boldogabbak vagyunk ettől. 🙂

Fizikai állapot: ++

Sokkal jobb kondiban vagyok, mint korábban. Ez egyrészt azért van, nem egy monitor előtt ülök 6-8 órát, másrészt mert van időm reggelente a saját ritmusomban edzeni – elvégre a pék élet kemény lesz, és fel kell rá készülni a fizikai munkára, főleg a hátammal ami negyedévente „beáll”. Illetve sokkal több időt vagyunk a Dunaparton (ilyenkor több km-t futunk a kis biciklista után), a strandon, többet tollasozunk, szaladgálunk és úgy általában többet vagyunk kint. Nem biztos, főleg az első időkben hogy ez így is marad, de egyelőre próbálom ezt az állapotot kiélvezni, amennyire lehet.

Hát, ez az elmúlt 1 hónap mérlege, úgy tűnik jóval több a + mint a – és úgy érzem, ez már így is marad. Szép hetet mindenkinek!

Sok szeretettel,

a Péklány