Itt a farsang, áll a bál

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra a tél legnehezebb időszaka van most. A hidegből ilyenkor már nagyon kezd elegem lenni. Pár napra megmutatja magát a tavasz, kicsit fellelkesedünk mind, hogy már nincsenek messze az enyhébb reggelek, amikor a jeges fuvallatok helyett az újjá éledő természet illatát hozza a friss szél. Aztán visszatér a süvítő szél, a szállingózó hó és reggel újra fagyos a szélvédő. Egyik pillanatban jó kedvem van, másik pillanatban képes vagyok teljesen beborulni attól, hogy még mindig kesztyűt kell hordani és nem lehet kabát nélkül a pékségből kiszaladgálni.

Próbálom magam felspanolni egy kicsit és a farsangi időszakba belelátni, hogy milyen szuper, másrészt „áll a bál” – nyűgös vagyok és kissé hektikusak a napjaim és a kedvem.

Ezért is jött annyira jól, amikor anyukám a telefonba azt kérdezte: „Süssek fánkot, ha jöttök”? Végül is, farsangi időszak van…hagyom ahogy magával ragadjon a telefonon keresztül a képzelet, és szinte érzem a frissen sült fánk illatát (nem, nem az olaj szagra gondolok), és képzeletben már kenem rá a gönci barack lekvárt és szórom rá a töménytelen mennyiségű porcukrot. „Igen! Süssél! De várj meg vele, segítek!”.

Anyuékhoz tartunk Budapestre, és a nagy öröm mellett – pont ahogy az időjárás is, úgy borulok be. Aki olvassa a blogom, vagy aki személyesen is ismer, tudja, hogy az esetek 90 %-ában nagyon pozitív vagyok. Nem bírálok másokat, nem szólalok fel feleslegesen és nem keltek negatív hangulatot. De a héten, ahogy szabadságon voltunk, és viszonylag hamar elfogyott a saját pékárunk, kicsit újra civilek lettünk a kaja témában. Tanácstalanul, de leginkább mérgesen álltam a polcok előtt a boltban. Lassan alig van olyan élelmiszer, amit az ember jó szívvel megvesz. A bolti kenyér ehetetlen. Egy adalék tömeg, egy nyers, sületlen, ízetlen valami. Beteg tőle mindenki. A felvágottak ugyanez. A csomagolt hús – elnézést, de büdös. Az oviban a gyerekek olyan joghurtot kapnak, ami tele van nyomva minden bele nem illő dologgal. A joghurthoz (több, mint 10 éves tejipari múltamat tekintve pontosan tudom) nem kell más, mint tej és baktérium kultúra, meg lekvár. Ehelyett 3 soron keresztül olvasom, hogy mi minden van egy málnás joghurtba. Nem az ovónéniknek vagy a dadusoknak szól ez, hiszen ők azt teszik ki, amit kapnak, amit rendeltek nekik. De kérdem én, miért nem fordít bárki figyelmet arra, hogy a gyerekek az óvodában normális kaját kapjanak? Mennyivel lehet drágább gyerekenként egy normális joghurt? 20 forinttal? 30-cal? Lehet, hogy 50-nel? Szerintem mi szülők, hajlandóak lennénk áldozni arra, hogy a gyerekünk ne ipari hulladékot egyen egész nap. Forr a vérem, szétvet a düh. Nem a só meg a cukor a fő ellenség ebben a korban. Sír a lelkem, ha végig gondolom, hogy ezek a kis törpék min nőnek fel…hogy miért jön be minden nap hozzánk a pékségbe egy szülő, aki nem érti, hogy a 8-10 éves gyereke miért táplálék allergiás. Pedig a válasz olyan egyszerű. Azért, mert semmi nem az, aminek látszik és mert születésüktől kezdve ezek a gyerekek eszik ezt a sok adalékot és mesterséges anyagot, amitől felpörögnek, vagy épp ellenkezőleg, olyanok mint akik be vannak nyugtatózva. A kisfiúk kislányosra híznak, a kislányok kisfiúsra…Szegények, ízfokozókon és mesterséges aromán nőnek fel…Tudják-e milyen a 6 tojásos piskóta íze, a friss fánk illata, a valódi lekvár íze? Mindenki retteg az olajtól, a zsírtól, a cukortól, a gluténtől….de nem ez az ellenség. Régen sem volt ezektől senkinek semmi baja. A gyors technológiák és az adalékok a hibásak, meg a közöny és nemtörődömség.

Hogy jutottam ide a fánkról? Hát onnan, hogy vajon hányan süttök otthon hányan fánkot? Büdös? Macerás? Hízlal? Nem! Csodásan illatozik a kelt fánk, jó program és nem, nem az ilyen ételek ártanak.

Felelős szülőként igenis szánjuk rá az időt, a fáradságot és a pénzt a jó minőségű élelmiszerre. Ez a jövő, vagy nincs jövő. Mert igenis, a gyerekeink egészsége rajtunk múlik és a mindenféle élménytől (akár egy íz ismerésétől, a fánk szaggatás mókájától) való megfosztásuk a mi lelkünkön szárad. Nem azzal adunk nekik szeretetet, hogy megtömjük őket minden értelmetlen élelmiszerrel, hanem hogy egy életre szóló egészséget, emléket, érzést adunk neki egy-egy közös élménnyel. Felnőttként tudjuk, hogy a szüleinkhez, nagyszüleinkhez kapcsolódó élmények egy jó része ételekhez, süteményekhez, húsleves illatához kapcsolódik. Adjuk meg ezt a gyermekeinknek is!

Most pedig, hogy túl vagyok a saját hideg, fagyos fuvallataimon és téli beborult lázadó gondolataimon, jöjjön Anyukám legfinomabb farsangi fánk receptje.

Hozzávalók (kb. 40 db fánkhoz):

• 1 kg BL55 liszt
• 100 g átszitált porcukor
• 20 g só
• 8 tojás sárgája
• egy citrom reszelt héja
• 200 g szobahőmérsékletű vaj
• 50 g élesztő
• 550 ml tej
• 20 g rum
• egy rúd vanília kikapart belseje
• egy kiskanál cukor az élesztő megfuttatásához

 

Az élesztőt 100 ml langyos tejben egy kiskanál cukorral megfuttatjuk. Egy tálba szitáljuk a lisztet és a porcukrot, a sót, a vaníliát, a reszelt citrom héjat. Hozzá tesszük a megfuttatott élesztőt, majd lassan a többi nedves hozzávalót is hozzá keverjük (tojásokat, a rumot és a többi tejet). Rég dagasztottam kézzel, és nagyon szeretem érezni a tésztát, ezért én kézzel dagasztottam ki, és csak a végén kevertem egy kicsit rá karos robotgéppel. Akkor jó a tészta, ha már elválik a táltól. Ezután kb. 15 percet pihentettük letakarva.

Utána Anyu kivette a tésztát egy nyújtó deszkára, és annyira meglisztezte, hogy kicsit át tudja gyúrni. Ezután megint pihentettük egy pár percet a tésztát.

 

Aztán sodrófával kinyújtottam én a tésztát, kb. 2 cm vastagságúra, és kiszaggattam a fánkokat fém fánk szaggatóval. Anyuval úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk, hogy szalagos legyen a fánk, így kézzel kicsit lenyomkodtuk a fánkok szélét körbe.

A kiszaggatott fánkokat lelisztezett tálcára tettük és konyharuhával letakarva hagytuk kelni 40-50 percen át.

A fánksütés igazi kihívása a sütés – ne legyen túl forró az olaj, mert akkor megég a külseje, de legyen elég meleg ahhoz, hogy jól átsüljön a közepe. Kettecskén könnyebb volt mindenre figyelni. 🙂

Anyukám főzőlapján 9 fokozat van, mi a 6-os mellett döntöttünk és minden fánkot 3 percig sütöttünk pontosan, és 1,5 percnél fordítottuk. Az első 1,5 percnél fontos, hogy az edényre fedőt tegyünk, a második 1,5 percnél pedig ne. Figyeljük az időt, mert így lesz tökéletes a fánk. Mielőtt a fánkot az olajba tettük, középen 2-3 ujjal egy mélyedést csináltunk bele. Ez segít, hogy jobban átsüljön a fánk és segít, hogy jó sok lekvár férjen bele a végén.

A fánkokat érdemes állítva konyhai papírtörlővel kibélelt tálcára sorakoztatni a sütési idő végén, hogy az olaj lecsepegjen.

A fánkok az ebéd tálalása előtt lett kész pont, így senki se tudta megállni, hogy forrón ne egyen meg 1-2 darabot belőle.

Nagy élmény volt Anyuval sütni. Vicces volt azzal szembesülni, hogy a méréssel elég nagyvonalú – csak úgy nagyjából méri ki az alapanyagokat, vagy akár ha valami számára lényegtelen dolog nem illik bele, akkor kihagyja. 🙂  Ehhez képest én mérleggel, gramm pontossággal mérem a sót, a lisztet és mindent. Egyedül a rum esetében döntöttünk úgy közösen, hogy a bevált receptet is felül bíráljuk és fele annyit teszünk bele. (Amit a receptbe írtam, az már fele mennyiség. A másik fele ebben az időszakban szabadon elfogyasztható).

Kellemes fánk sütögetést, jó farsangolást.

Sok szeretettel:

A tél végi hangulatban lévő Péklány