Kislányom és férjem imádják a palacsintát. Az egyik amerikai, csak alakor recepteket tartalmazó könyvemben bukkantam erre a receptre, és azóta ha palacsinát sütök, a hagyományos mellett mindig megsütöm ezt az egészséges változatot is kis segédem segítségével.

Az alakor egy olyan ősi gabona, melyet most kezdenek el újra felfedezni. A tönköly mellett ez a legtisztább és a környezeti ártalmaknak leginkább ellenálló gabona. Magas A-vitamin-, és béta-kartonin tartalma van, mely kettő kombinációja állítólag javítja a látást. Ezen kívül értékes esszenciális zsírsavak és fehérjék vannak benne, és ami talán a legérdekesebb tulajdonsága, a különleges gluténszerkezete, mely mindössze 7 kromoszómából áll. A hagyományos búzáké 42-ből, a tönkölyé és kamuté 14-ből. Tehát az alakor nemcsak szinte gluténmentes, de nagyon könnyű emészteni! A hazai kenyérsütő irodalom nem nagyon foglalkozik még az alakorral, és a suliban is hiába kérdezgettem a sütési tulajdonságait. Ezért magam ismertem meg az alakort és tanultam ki hogyan kell vele bánni, illetve sok okosságra tettem szert a fent említett amerikai könyvemből.

Alakort itthon nem könnyű beszerezni, én ezt a megbízható és mindig elérhető bio forrást választottam.

A palacsinta recepje:

• 220 g frissen őrölt alakorliszt
• 3 EK nádcukor (az eredeti receptben 1 EK van, de így finomabb)
• 1 TK szódabikarbóna
• 1 TK só
• 45 g olvasztott vaj vagy kókuszzsír
• 3 tojás
• 1 TK vanília
• 60 ml natúr joghurt
• 240 ml tej

A gabonát kis segédemmel leőröltük, majd az összes többi hozzávalóval együtt konyhai robotgéppel összekevertük.

Pár órát letakarva a hűtőben pihentettük, majd hagyományos módon megsütöttük a palacsinákat. Kisebb és vastagabb korongokat sütöttünk, alacsonyabb hőfokon. Végül mézzel és házi fügelekvárral ettük, amit még tavaly nyáron főztem meg kedvenc kenyérsütő gépemben.