Végre eljött a várva várt pillanat, elkezdődött a tanműhelyes gyakorlat a suliban!

Prezentációk, tárgyalások és megbeszélések előtt már rég nem szoktam izgulni, most viszont alig bírtam magammal már vasárnap este. Ahelyett, hogy korán lefeküdtem volna, össze-vissza kolbászoltam a házban és mindent kitaláltam, mert nem voltam álmos.

Izgultam, egyrészt mert mindig nagy a szám a hajnali keléssel kapcsolatban, de valójában huzamosabb ideig még sosem próbáltam milyen, másrészt pedig mert most derül ki, hogy valós környezetben helyt állok-e mint Péklány, no és persze alig vártam, hogy tovább csiszoljam tudásom és gyakorolhassak.

4.45-kor keltem, háromnegyed 6-kor már a vezér úti tanműhely előtt álltam. Egy fehér nyári nadrág és egy fehér póló lett a munkaruhám, papír sapkát pedig kaptam az egyik tanártól, de holnapra be kell szereznem egy fehér fejfedőt. Hatalmas a csarnok belül, melyben külön pék és cukrász rész üzemel. A hely teljesen retró, a folyosók, az öltözők, a büfé és minden olyan mintha időutazásban vennék részt, de nekem mégis nagyon tetszik. Van valami izgalmas abban, ha az ember felnőttként újra diák.

Két nagyon tapasztalt tanárt kaptunk, akik nemcsak jó fejek, de elképesztően értenek ahhoz amit csinálnak. Persze azonnal beállítottak minket a sorra a mérleghez és egyből lehetett – sőt inkább kellett – két kézzel gömbölyíteni. Én eddig otthon csak egy kézzel gömbölyítettem és csak videókon láttam a két kezes változatot. És vajon mit történt? Az, hogy nem volt más választásom, mint oda állni és addig gyakorolni (5-10 perc), amíg nem ment jól. A tanárok nem voltak restek százszor ugyanazt megmutatni, és a péktársaink is segítettek a helyes mozdulatokban, ami először nem ment könnyen 🙂

Érdekes kis csapat a miénk: van 5 társunk, aki pékségben dolgozik, egy valakinek réteses vállalkozása van, egy másiknak saját kézműves péksége, van közöttünk gabona termelő, bútor restaurátor, banki alkalmazott és jómagam, egyelőre Túró Rudi márka manager.

Körülöttünk a jövő pékjei, vagyis azok a diákok, akik péknek tanulnak. Fiúk és lányok vegyesen ügyködnek a különböző asztaloknál és gépeknél. Közülük többen nagyon ügyesek, szorgalmasak, és kifejezetten ügyes kezűek! Olyan szép kenyereket csinál az egyik fiú, hogy csak lesünk. A nagy alagút kemence előtt két lány veti a kenyeret. Mindenből lehet tanulni: pék társaim egyből mondják, hogy mit kéne máshogy csinálni. Látunk kontyos kenyeret, baguette-et, kalácsokat, zsömlét és rácsos pitéket.

Processed with Snapseed.

Őszintén meglepett, hogy milyen komoly oktatás folyik itt az iskolában és hogy a tanulók egy része mennyire komolyan veszi amit csinál. Persze az iskola eladja a saját pékségében amit a diákok termelnek, és ennek súlya van, de összességében csak azt akarom mondani, hogy az oly sokat szidott tinédzser társadalom jeles képviselői között igenis lesznek jó pékek, és már most felelősség teljesen dolgoznak!

A mai nap csak bemelegítés, holnaptól indul a munka komolyabb része. Persze a bemelegítés sem gyenge, a 2 kezes gömbölyítés után zsömlét készítünk, melyet magunk préselünk (végre kipróbálhattam a kézi osztógépet!!!), majd veknit formázunk. Máris tanultam újat, ugyanis rájöttem hogy eddig nem szorítottam ki eléggé a kenyereimból a levegőt és ezért nem tartják úgy a formájukat. Sok jó beszélgetés folyik közöttünk, tanulók között és mindenki segít a másinak, ami nagyon jó érzés. Aztán indul a kalács készítés, melyhez „tanuló” tésztát készítünk. Hosszú fonatokat sodortunk – ebben az egyszerű mozdulatban is tanultam újat! – és gyakoroljuk az 1 szálból fonást, majd a briós vagy barhesz készítést, és a fejes-mákos fonását. A fejes-mákos négyes fonásával kikészítjük a tanárokat, de végül majdnem mindenki megtanulja ezt is. Megtanulom hogyan kell úgy mákozni egy terméket, hogy az ne jöjjön le, és arra is rá kell jönnöm, hogy én általánosságban túlságosan finoman bánok a tésztákkal otthon. Meg lehet őket bátran fogni, nem esnek azok össze. És a kalácsokat sokkal szellősebben kell fonni, és akkor nem repednek meg.

Azt még nem tudom, hogyan fogom mindezt a tudást átültetni a vad-kovászos kenyereimbe, ahol a tészta sok vizet tartalmaz és nincs benne egyáltalán élesztő, de talán ez nem a mai nap problémája. Most annak örülök, hogy ennyire jó volt ez a mai nap és persze izgatottan várom a holnapi napot.