A péksuliról

Beavatás – első “hivatalos” napjaim egy pékségben

Gyakorlat No. 1. 

Múlt vasárnap eljött a nagy nap, megkezdtem hivatalos gyakorlatom egy pékségben. Olyan helyre sikerült bejutnom, ahol ötvözik a kézműves vonalat az iparral: vannak hagyományos módon készülő termékek, a pékségnek van saját köves malma és pelyhesítője- ennek megfelelően rengeteg teljes kiőrlésű kenyér és pékáru készül, és vannak nagy modern berendezések (kb. 10 db 200-300 kg-os dagasztócsésze, alagút- és automata emelős etázs kemence, természetesen sok forgó kemence, így mindenféle olyan terméket sütnek, amit  suliban tanultunk és gyakoroltunk). A hely nevét ha nem baj, nem írom meg és sajnos fényképeket sem készíthetek a benti munkáról és az üzemről, de talán nem is ez a lényeg.

Előző este azért kellően izgultam…Vajon a tanműhelyben eltöltött gyakorlatok és az itthoni sütés vajon mire lesz elég?

Vasárnap korán kellett kelnem, mert 6-kor már kezdődött a műszak és a pékség tőlünk kb. 50 percre van autóval. Fél ötkor megittam a kávmat, és 5-kor már autóban ültem. Még ez a nagy hideg sem tántorított el.

Miután átöltöztem az üzemben, rögtön elküldtek egy dagasztó pékhez, hogy ő mondja meg mit csináljak. El is küldött egy fiú mellé formákat kaparni 🙂 Gyorsan össze ismerkedtünk és kikapartunk pár kocsira való formát, majd kézmosás után már mentünk is a kenyeres táblához. A táblánál ketten voltunk, illetve egy idősebb pék aki a feladást (tészta osztás és mérés) csinálta. Hú, hogy örültem hogy ezt nem nekem kell csinálni, mert ezt nem szeretem. Az asztalunknál végre láttam kúpos gömbölyítőt – bár hozzá kell tennem, rögtön meg kellett mutatnom, hogy hogy gömbölyítek két kézzel. Még jó hogy vagy fél napot gyakoroltam ezt a tanműhelyben, így nemhogy nem égtem be, de még meg is dícsértek 🙂

8-órára feldolgoztunk (!!!) kb. 400 kg tésztát, csináltunk töménytelen mennyiségű fél- és 1 kg-os kenyeret, diós rozskenyeret, csavart teljes kiőrlésű kenyereket több méretben és formakenyereket is. Szóval nem kíméltek, sőt. A “kollegák” türelmesek, kedvesek és érdeklődőek voltak és újra meg újra megmutatták amit nem jól csináltam – nekem az 1 kg-os kenyér formázásával van gondom, ugyanis túl kicsik a kezeim és nem tudom elég szorosra formázni őket emiatt. És az asztal is kicsit magas 🙂 De amúgy alkalmas vagyok péknek 🙂

Persze közben átestem az újoncoknak kijáró szivatásokon: elküldtek lisztvágó ollóért és az asztal alatt megkerestették velem az elveszett barna golyót, amit miután nem találtam, kedvesen felajánlották hogy gyúrnak másikat 🙂 De kemény fából faragtak engem is, meg se kottyantak a szivatások!

Szünetben én nem cigizni mentem – merthogy nem dohányzok- hanem megnéztem az etázs kemencét. Ebbe bizony nem manuálisan kell emeletenként a szalagról “átdobni” a kenyereket, hanem van egy elektromos szerkezet ami a kenyereket automatikusan a megfelelő emeletre emeli, az ajtót nyitja és csukja és persze gőzöl. Mosdattam kenyeret és be is vágtam egy párat. Aztán mentem tovább a leveles vonalra. Itt a dagasztót leszámítva csak nők dolgoznak. Egy idősebb, nagyon tapasztalt hölgy keze alatt vágtam tésztát több fura szerkezettel (kocka formájú leveles és croissant formázó), formáztam búr kiflit, virslis croissant és lekváros leveleket. Következő szünetben megnéztem a Salzburgi ipari malmot, amivel napi átlag 100 kg teljes kiőrlésű lisztet készítenek és megnéztem a Salzburgi pelyhesítőt, amit pedig egy kis szerkezet segítségével automatává varázsoltak. Nekem is ilyen van otthon, de azt kézzel kell tekerni 🙂 Végül a műszak végén segítettem egy pár perecet megcsinálni.

Miután végeztünk, madarat lehetett velem fogatni. Nemcsak mert megdicsértek, hanem mert mindenhol odafértem a táblához, bármit megpróbálhattam megcsinálni. Hazafelé végig a férjemmel beszéltem telefonon és minden apró részletről úgy számoltam be, mintha az maga a csoda lett volna. Merthogy így is volt! Annyira élveztem ennek a napnak minden percét, komolyan mondom még a kocsitolást is! Lenyűgöz a sok tészta, a formázás és hogy mennyi féle dolgot képes csinálni-alkotni az ember. És nagyon tetszett, hogy mindenki akivel együtt dolgoztam, szereti és értékeli a saját munkáját és nem stresszel. Ez irodai környezetben nem mindig van így…

Azon kívül hogy másnapra ledönött az influenza, alig bírtam felemelni a karjaimat. Olyan furcsa helyeken volt izomláz a karomban és a hasamban, hogy nem is gondoltam hogy ott vannak izmok. Szóval nemcsak élményekben volt gazdag ez a délelőtt, de felért egy jó kis edzéssel!

Gyakorlat No. 2. 

Ma már egy kicsit rutinosabb voltam! Igaz, hogy a reggeli kelés az influenza miatt nem volt annyira könnyű és egy róka is várt a kertben, de maga a gyakorlat remekül ment.

Ismét a kenyeres táblánál kezdtem, és az 1 kg-os kenyereim ma sokkal jobbak voltak, mint múlt héten! Cigiszünetben “átugrottam” a másik táblához virgolni, majd 9-kor átmentem a leveles vonalra és ott ismét az idősebb néni irányítása alatt (megtudtam, hogy Örményországból származik, de több 10 éve itt él Magyarországon és azóta pékségben dolgozik) készítettem rengeteg túrós batyut, csokis és sajtos croissant és csokis puffancsot. Bekapcsolódtam a pletykákba, és megválaszoltam az összes nekem szegezett kérdést, mely főleg arra irányult, hogy mit keres egy irodista egy ilyen helyen 🙂 Ez a mai nap nagyon gyorsan eltelt és ismét csak azt tudom írni, hogy alig várom hogy elteljen a hét és ismét itt legyek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s