A péksuliról

Túl a vizsgán…

A mai nap “hivatalosan” is Péklány lettem. Pár éve nem gondoltam volna hogy ekkora változáson megyek keresztül és ennyire másfelé visz a sorsom. Mert mostmár tudom, a Péklánnyá válásom sorsszerű – máshogy nem is lehetne 🙂

A vizsgáról hazafelé vezetve azon gondolkodtam, hogy milyen hálás vagyok. Első sorban a férjemnek és a kislányomnak a sok támogatásért, terelgetésért, építő kritikáért és a nélkülem szomorúan de mégis tartalmasan eltöltött reggelekért és hétvégékért. Hálás vagyok a tanáraimnak, a csoporttársaimnak, a pékségben segítő kollegáimnak, a like-oló nagy pékeknek (bizony, egy-egy like Szabadfi Szabolcstól, Fekete Gergőtől, Juhász Misitől vagy Vajda Józsitól sokszor átsegített a nehéz pillanatokon és kudarcokon, még ha ez furcsán hangzik is) és a sok-sok személyesen nem, de névről annál inkább ismert oldal követőmnek. És a sor végén de annál inkább az elsők között a Túró Rudis kollegáknak és főnökömnek aki egy jó ciabattáért cserébe elnézte a reggeli késéseimet és végig támogatott a tanulásban.

Az elmúlt hetek rengeteg gyakorlással, tanulással és vizsgákkal teltek. Nem mondom hogy minden pillanat könnyű volt, de tudtam egyszer ez is elmúlik. És most elmúlt, túl vagyok rajta, kezemben a Pék bizonyítvány, egy hatalmas jelessel rajta (persze itt a közeli ismerősök szája sarkában megjelenik egy halvány mosoly, hiszen az Orsi már a suliban is éltanuló volt, nem is vártunk mást…).

A kétnapos vizsgán igazából az első nap volt nehéz. Először mindannyian szóbeliztünk egy 4 fős bizottság előtt (2 külsős hölgyből, a technológia tanárunkból és az iskola igazgatóhelyetteséből állt a bizottság). 20 tételből kellett készülni, minden tételnek volt egy technológia része, egy géptan része és egy angol része + egy mézeskalács tétel része. A géptant nagyon nem kedvelem és csak azon izgultam hogy ki ne húzzam a kemencés tételt. Na mit húztam? A kemencés tételt… A tétel többi részével nem volt gond (mi a sütés célja, sütés közben milyen mikrobiológiai folyamatok zajlanak le, mi a harmatpont, hogyan és miből képződik a héj, milyen hőfokon és légtérben sütjük az egyes termékeket, ismertesse angolul egy bolt túrós és gyümölcsös pékáru választékát, beszéljen a mézeskalácsok díszítési módjairól és azok elkészítéséről, használatáról), de a kemencéknél azért voltak hiányosságaim… mert nyilván nem azt kell mondani hogy van etázs kemence meg elektromos kemence…El kell magyarázni részletesen, hogy mi a különbség gőzcsöves, gázégős, olajégős és elektromos kemence között, és vakábrák segítségével el kell mondani a működésüket. Beszélni kell az égők szerepéről, karbantartásról. Hát maradjunk annyiban, hogy a tanár úr elegánsan szemet hunyt afelett hogy bakiztam és odasúgta hogy az a kemence amiről egy pár perce beszélek nem gőzös hanem gázos 🙂 De azért 5-öst adott! 🙂 Ezt onnan tudom hogy meglestem mit ír a papírra.

Ezután egy másik teremben kihúztuk a gyakorlati vizsga tételt. Ebből szerencsére “könnyűt” húztam. A feladat így szólt: gyártson 20 db dúsított kiflit (margarinos), 20 db mákos karikát, 20 db sós stanglit és 10 db 250 g-os uzsonna rudat. Az anyagnormát és a elkészítés műveleteit kellett részeletesen leírni. Ezt Sanyi bácsi kijavította és utána irány a tanműhely, ahol egyedül el kellett készíteni a fent említett termékeket. A tésztám jól sikerült, igaz az adalékokat kihagytam (hogy véletlen vagy szándékosan az maradjon az én titkom :)), így változott a kelesztési idő és a termékeim nem lettek annyira magasak. Ezzel a bizottságnak nem volt semmi gondja, lévén hogy a két hölgy kézműves pékségből érkeztek. Az uzsonna rudjaim kicsit rövidebbek lettek a kelleténél, így összességében erre egy négyest kaptam. Ezt onnan tudom hogy hallottam amikor az egyik hölgy a másiknak oda súgta. Hát ezzel a tudattal (4-es és 5-ös) jöttem haza. Szívesen lefényképeztem volna amit sütöttem, de a mobilok ki voltak zárva a vizsgáról, csak a 2. nap lehetett a mézeskalácsokat lefotózni.

Gondoltam megadom a módját az ünneplésnek az első nap amikor hazaértem, ittunk egy kis pezsgőt a férjemmel, aztán gyalog elmentem a kislányomért az oviba. Olyan régóta vágytam már erre! Hazafelé a dadusunkkal beszélgettünk, kutyát sétáltattunk, fák terméseit pislattuk és még a szomszéd mézeskalácsos Annus nénivel is összefutottunk. Ha tehetném, mindig gyalog, bringával vagy rollerrel vinném és hoznám a kislányom oviba és nem autóval. 🙂

Másnap reggel 7-kor indult a mézeskalács sütés. Ez könnyen ment annak ellenére hogy nem gyakoroltam karácsony óta. 4 féle mintát kellett készíteni és magokkal díszíteni. Erre is 5-öst kaptam 🙂 Így hát az eminensek nyugalmával vártam a bizonyítvány osztást. Azt nagyon sajnálom hogy egy pár csoporttársamnak nem sikerült a vizsga, főleg hogy egyikük nagyon régóta pékségben dolgozik és nagyon ügyes is. 😦

FullSizeRender

Szóval vége az egy éves képzésnek, de a tanulás nem áll meg, sőt! Most kezdődik a java!

Szép délutánt mindenkinek, én még sütök 3-4 féle dolgot egy holnapi magazin fotózáshoz 🙂

Üdv, Orsi a Péklány

 

Túl a vizsgán…” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s