Babbára várva

Nem kérem, a cím nem elírás. Hetek óta már alig bírtam magammal, mert tudtam hogy jön Pünkösd, és mi útra kelünk ismét Babbához, Csíksomlyóra. Ezen a hétvégén nem sütöttem semmit, helyette más volt a program 🙂

Tudjátok ki Babba? Babba nem más, mint a magyarok védelmezője, a Boldogasszony, Babba (=szép) Mária, Szűz Mária. Feje körül mandorlaként a 12 csillag, kezében a gyermek, és a Hold sarlóján áll. Sokat kutattam utána, de megjegyzem nem ment könnyen, mert kevés írásos anyagot találni róla…Egy biztos, hogy 7 éve találkoztunk először itt a Csíksomlyói búcsúban, és azóta sok dolgunk van egymással. Azon kívül hogy minden évben Pünkösdkor meglátogatjuk a férjemmel, hálát adunk, felajánlunk és kérünk – áldást és segítséget, a mindennapokban is sokszor velem van. Sok csodát tapasztaltam már én magam azon a helyen, és olyan álmaim váltak valóra, amire esély sem volt. Hívhatom csodának, erőnek, rezgésnek, ős-biztonságnak, de egy dolog igaz, hogy mindaz amit mi ott kértünk (már ha elég jól kértük), mindig teljesült.

Csíksomlyói Babba Mária

Boldogasszony rajzos ábrázolásban

Az idei év több szempontból is rendhagyó volt. Egyrészt mert nem ketten mentünk, hanem férjem nagylányával, aki egy nagyon jó fej 17 éves tinédzser. Akivel elképesztően jó barátok vagyunk, és akivel mostmár szemrebbenés nélkül le lehet gurítani egy jagert és egész komoly dolgokról is lehet beszélgetni.

Másrészt nem Debrecen felé a szokásos úton mentünk, hanem Arad-Déva- Nagyszeben útvonalon, amiről utólag megjegyzem nem annyira volt jó, mint a másik útvonal. Hiányzott a Király-hágó, a Tordai-hasadék, Bánffihunyad, a Sebes-Kőrös, Parajd és a Hargita.

Harmadrészt pedig hatalmas dologban kértünk segítséget, hatalmas dolgokra kérünk áldást szombaton. Jó dolgokra, szép dolgokra, új dolgokra, ami nemsokára nem lesz már titok. 🙂

A búcsú és a mise fantasztikus volt. Felemelő érzés látni, amikor minden irányból, minden eszközzel érkeznek az emberek Csíksomlyóra. Lóháton, szekérrel, két keréken, négy keréken, busszal, és persze gyalog. Nem számít, hogy ki hogy jön, csak az hogy miért jön.

A három napos út után feltöltődve, bizakodva tértünk haza – na meg persze egy kisebb lábsérüléssel, ugyanis a férjem lánya lefelé szegény kificamította a bokáját.

Itthon pedig nem volt másra időm, mint gyorsan sütni egy hibrid kenyeret, friss rozmaringgal és olíva bogyóval.

Hozzávalók:

600 g BL80
400 ml víz
100 g rozskovász
10 g friss élesztő
3 EK tökmag olaj
30g olajbogyó
2 ág friss rozmaring
2, 5 kiskanál só

Elkészítés:

A hozzávalókat összedagasztottam az Ankarsrumban, a sót, a rozmaringot és az olajbogyót csak a végén adtam hozzá. Ezután a tésztát a dagasztó edényben hagytam lefedve 30 percig. Elég meleg volt, így 30 perc alatt jól megdagadt a tésztám. Ezután alaposan átgyúrtam, minden kis buborékot kiszuszakoltam a tésztából.

Hosszformáztam és ment a sütőbe kelni. A meleg miatt 30 perc elég volt a kenyeremnek, hogy óriásira nőjön. Ezután pedig 220 fokon sütöttem 35 percig a kenyeret. Sütés előtt bevágtam, sütés után kicsit lespricceltem hogy cserepes legyen a teteje.