Az elmúlt 3 hét úgy röppent el, hogy azt se nagyon tudtuk hogy milyen nap, sőt néha hogy milyen napszak van. Voltak napok, hogy este vettük észre, hogy alig ittunk meg egy pohár vizet fejenként, vagy hogy alig ettünk valamit. Rohan az idő, és elképesztően sok minden történik velünk, de valahogy végre a dolgok végére érünk. Ami valójában a kezdet. 🙂 Elkészült az üzlet – álomszerűbb, mint sejtettük és minden nap megéljük, hogy az egészet mi találtuk ki és mi terveztük. A próbasütéseknek vége, a meghirdetett kóstoló napokon rengeteg látogatónk volt, és lassan tényleg készen állunk a nyitásra. A pékség naponta megtelt érdeklődőkkel, sok-sok kedves embert ismertünk meg, és vannak már visszajáró vásárlók-ismerősök-barátok. Aki hozzánk bejön, kérdez és beszélget – amiért mi nagyon hálásak vagyunk. A kovász és a kenyér megérdemel legalább egy jó beszélgetést, és mi ettől nagyon boldogok vagyunk! Azok, akiknek ajándékba adtuk a kenyeret, hogy kóstolják meg, másnap ajándékokkal tértek vissza. Virággal, frissen szedett fügével, saját készítésű levendula zsákkal. Mi szeretettel adtunk kenyeret, ti pedig szeretettel hoztatok cserébe ezt-azt. Csodálatos. Sírtam is, szinte minden nap. Tudjátok – én ilyen szentimentális sírós vagyok. Többen elmondtátok, hogy elfeleztétek a kenyeret amit tőlünk kaptatok és adtatok belőle barátoknak, szomszédoknak és hogy szinte mindenki ugyanazt mondta: ez pont olyan mint a nagyim kenyere. Már megérte ezt az egész pékséget megcsinálni!

Eljöttek barátok és volt kollegák hozzánk barátságból, ismeretlen pékségek ajánlották fel a segítségüket nekünk, és eljött hozzánk Tukacs Roland, aki semmire nem ér rá érthető okok miatt, de ránk mégis ránk ért egy szombat éjszaka, hogy finom-hangoljuk a receptjeinket. Zárójeles megjegyzés, éjjel 2-kor elpanaszoltam Rolandnak, hogy a sok izgalom mellett azért van olyan gondom is, hogy nem tudok Budapestre felmenni a kedvenc fodrászomhoz. Ma felhívott, hogy szuper hogy minden megvan, de hogy akkor fodrászt sikerült-e intéznem. És igen, sikerült! Sőt, egy szuper fotóst is sikerült szereznünk, aki a szomszédünk (Szántó Áron). Nagyon jól esik a sok segítség és felajánlás, jókívánság.

És a nagy rohanás mellett minden reggel rácsodálkozunk, hogy Balatonfüred olyan, mintha a tengerparton laknánk. Korán reggel párás az idő, sokszor nem is látszik a Balaton. Aztán feljön a nap, a pékségig tartó 4 perces úton elénk tárul Tihany, délután pedig nyitás ide vagy oda, a Kiserdei játszótér kötelező program…és mi minden nap megéljük hogy milyen csodás helyre költöztünk. Hála, hála és még egyszer ezer hála a fentieknek, a szüleimnek, a férjemnek és Annusnak, az új csapatnak és mindenkinek aki közreműködött abban, hogy most itt lehetünk.

UI – Már csak egy jó alvás hiányzik a hétvégén 🙂

Hétfőn 8-től várunk mindenkit szeretettel!

Balatonfüred, Szent István tér 5-7.

Sok szeretettel: a Péklány