Annyira boldog vagyok, hogy végre itt van a tavasz. Naponta rácsodálkozok a virágzó fákra, a megújuló természetre, a csodás illatokra. Imádom a lopott, pékség előtt kézenfogva eltöltött perceket a férjemmel. Ahogy körbenézünk, mindenhol csodás virágok. Nemhiába, Füred 2017-ben is a legvirágosabb város címet nyerte. Végre minden délután kint vagyunk ovi után a játszótéren, vagy itthon a kertben órákon át és guggolva figyeljük és szorgosan locsoljuk tulipánjainkat és a kis veteményeskertet, amiben bizony a föld alól elkezdtek kibújni az első gyenge hajtások. Gaz virágokból csokrokat gyűjtünk, bodobácsokat szedünk gyufásdobozba és kerti lakokat építünk nekik. A hosszú téli bezárkózás után szépen lasssan kezdjük a kertet és a környéket is magunkénak érezni.

Amióta mi is “vendéglátózunk” valamelyest – hiszen a pékségben leülős kávézó rész is van – kicsit a kelleténél néha úgy érzem, többet foglalkozunk az időjárás előrejelzéssel. Ha rossz időt mondanak az időjárás jósok, a hétvégén kevesebb látogató érkezik a Balatonra és fordítva…De mi számít rossz időnek?

Ma reggel amikor kinéztem az ablakon, nem láttam a Balatont, mert ködös idő volt és kicsit kopogott az eső. “Ma esős, borult idő várható Balatonfüreden. Reggeli futás elhalasztva és még a pékségbe is kevesebben fognak jönni” – mondaná a rosszabbik, időjárás szakértőkre hallgató énem. De nem hallgattam rá – kitártam az ablakot és betódult a friss, párás, virágillattól nehéz levegő. Eszembe jutottak a nyári vakációk a nagyinál a Zemplénben, ahol bizony esős időben sem maradtunk a házban, csak ha már minden ruhánk és cipőnk elázott. Imádtuk a házat megrengető mennydörgéseket, az egész eget beterítő villámokat és az először szakadó, majd csendesedő esőt. Minden hangjára emlékszem, és most is érzem a nedves erdő és kert illatát. És emlékszem, hogy tinikorom Tisza-túráin sem gubbasztottunk a sátroban csak azért mert esett egy kicsit az eső. Reggel pakoltunk a hordóba, szedtük a sátor fánkat és bizony eveztünk, hiszen a túraterv nem borulhatott. És ettől nagyon kemény, világot megváltó szuper tininek éreztük magunkat. Hiszen azok is voltunk, miénk volt a világ!

A teraszon tele tüdővel beszippantottam ezt a csodás levegőt, elvégeztem a 21 légzésgyakorlatomat, majd átgondoltam hogy milyen jót tesz a természetnek és a kiskertünknek az esővíz. Milyen jó, hogy van esőkabátunk és hogy a kinézett gumicsizmát is sikerült megszereznem nemrég, és milyen jó hogy esőben előjönnek a csigák. Lesz program délutánra 🙂

A ma embere komformista és kudarc kerülő. Pedig mennyi minden jóról maradunk le, ha nem mozdulunk ki télen a hóban havat lapátolni, vagy tavasszal az esőben nem megyünk ki a kertbe vagy a patakhoz. Elázunk? Na és! Sárosak leszünk? Na és! A mosógép kimossa a ruhát…a Vanish kiszedi a foltot (vicces, 7 hónapon keresztül jópár éve a Vanish marketingeseként is dolgoztam. De rég volt már…és egyébként tényleg kiszedi a foltot :)). Vekerdy azt mondja, hogy egy gyerek attól lesz boldog, ha tapicskol a sárban, ha bogarakat gyűjt és megtapasztalja az ébredő természetet. Régen ezt nem gyerekpszichológusok mondták meg és nem csodálkoztunk rá, hogy “jé tényleg, milyen igaza van”. Tudta ezt mindenki magától is. Kiegészíteném azzal, hogy nem csak a gyerek lesz boldog az eső illatától, a nyakig ázott ruhától, hanem a felnőtt is. Mi legalábbis biztos 🙂

Szépséges, tavaszi illatos, csiga nézős ESŐS napot mindenkinek!

Sok szeretettel,

a Péklány