A héten nem voltam mindig jó passzban, aminek több oka is volt. Csütörtöki duzzogásom közepette “örömmel” láttam, hogy a világfájdalmammal nem vagyok egyedül: Peller Mariann, volt évfolyamtársam is ugyanígy érzi magát, és hasonlóan “kezeljük” a dolgot.

Pénteken este Annussal adventi koszorú- és ajtódísz készítésbe kezdtünk, főpróbaként a hétfői iskolai vásár barkácsoló napjára. Az elmúlt hónapok hajtásában már-már furcsa volt, hogy nem kell majd este a gép elé ülni, hanem csak szépen ráérősen tekergettük a szalagot a díszekre. A nyugiprogramunkkal és a végeredménnyel mindketten elégedettek voltunk.

Szombaton pedig, miután végeztünk a pékségben  és a csapattal a leltáron is túl voltunk, ebéd után a lányokkal az jutott eszünkbe, hogy sütünk valamit. Az elmúlt hónapokban sokszor sütöttem itthon, de mindig a könyvhöz. Előre megtervezett időben és menetrend szerint sütöttem, és minden ilyen alkalomnak tétje volt: időben el  kellett készülni, és persze mindnek tökéletesen kellett sikerülni, hogy be tudjuk Miklóssal fotózni. Most, már-már régi, szinte elfeledett érzés kerített hatalmába: nem volt semmi ötletem. Csak annyit tudtam, hogy nagyon kevés dolog van itthon, és nincs kedvem sehova elmenni egy-két hozzávalóért. Így turbóztunk fel a lányokkal egy régi muffin receptet. Szépen, lassan, kényelmesen sütöttünk, közben azon izgultunk, mi van, ha mégsem sikerül, merthogy a receptben minden arányt és hozzávalót kicseréltünk arra, amit itthon találtunk. Annus kiment a kertbe fát pakolni Csabával, mi meg Málnával jókat nevettünk, beszélgettünk, és felidéztük azokat a régi éveket, amikor még az első mézeskalácsot sütöttük együtt. Jó messzire jutottunk azóta 🙂

Hozzávalók a nutellás-karamellás-pirított kesudiós-csokis szombat esti spontán örömsütinkhez:

Hozzávalók a tésztához:

• 150 g liszt
• 180 g nesquick kakaópor
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 2 tojás
• 1/2 kávéskanál só
• 35 ml olaj
• 120 ml tej

Az összes hozzávalót robotgéppel összekevertük, majd muffinformába tettük.

Kb. 40 szem kesudiót egy kis olajon megpirítottunk és a tésztába tettük őket, egyenletesen eloszlatva. Minden muffinba kb. 3 darab járt.

A muffinokat előmelegített sütőben, 170 fokon 17 percen át sütöttük. Miközben hűltek, elkészítettük a krémet.

Hozzávalók a krémhez:

• 40 g vaj
• 100 g nutella
• 40 ml zsíros tejszín

A szobahőmérsékletű vajat felvertük elektromos habverővel (kb. 1 perc), majd hozzá adtuk a nutellát. A kettőt tovább vertük, majd amikor már teljesen homogén lett a krém, hozzáadtuk a tejszínt és további egy percig vertük. A krémet habzsákba tettük és a hűtőbe pihentettük fél órát.

Amikor a muffinok kihűltek, a krémet a tetejére nyomtuk, és úgy döntöttünk vállaljuk a 10 000 kalórián felül a tizenegyezrediket, és még egy kis házi sós karamell szószt is nyomunk rá.

A jókedv és az öröm garantált hétfő reggelig, amikor is majd a mérlegre állunk és elkezdjük a duzzogást. 🙂

Szép hétvégét,

A Péklány és segédjei