Mi az, ami máris megváltozott?

Nem tudom, kinek hogy alakulnak a napjai, nekünk eléggé máshogyan. Mondhatni minden megváltozott. Eddig volt egy fix rendszer, egy napirend, egy rutin. Minden napszaknak, héten belüli napnak megvoltak a maga feladatai, kialakult szokásrendszerei. Most pedig, keressük magunkat itthon, hirtelen kiesett sok feladat, és jött a helyére sok más. Komfortos dolgok és kevésbé komfortosak. Sok gondolat és érzés tölti ki a napjainkat, amikre eddig nem volt időnk, vagy nem is kellett velük foglalkoznunk. Sokaknak hirtelen megszűnt a munkahelye, nekik egyéb gondolatok is vannak a fejükben hozzánk képest, akik ugyan itthon vagyunk, de a munkánk megvan. Nálunk egy olyan furcsa kettős helyezt állt elő, hogy bent a pékségben megállás nélkül, szinte naponta változik a helyzet, a sütési mennyiség, így rendelkezésre kell állnom üzenetben és telefonon non stop. Egyszerre vagyok szabad, hiszen itthon vagyok és nem bent sütök, és közben mégsincs egy szabad percem sem. Négyen vagyunk itthon, betartjuk az extra higiéniás szabályokat, szóval sok idő megy el takarításra és mosásra. Főzök minden nap, tanulunk a kislányommal, és mindebbe próbálunk valami rendszert vinni. Tornázunk, kertészkedünk, szabadba megyünk, és 2 naponta sütünk itthon valamit. Ez még valójában semmi extra így ahogy leírom, de szeretnénk kicsit elcsendesedni, kihasználni az időt az elvonulásra, a böjti időszakra. De ez egyelőre még ez nem sikerült, percenként csipog a telefon, dőlnek az emailek, a kérdések, a rendelések. Újratervezünk nap mint nap.

 

Sok ismerőstől hallom, hogy a családokon belül is nagy eltérések vannak. Aki drogériában, patikában, élelmiszert árusító helyen, vagy egészségügyben dolgozik, annak elképesztő nehéz napjai vannak. Sokat kell bent lenni, izgulnak a következő hetek miatt, és lehet hogy közben a házastársa otthon van, és nem tud hirtelen mit kezdeni magával. Megváltozott új feladatokat hozott a mostani helyzet mindenkinek.

Teljesen új kihívások előtt állnak a családok, az egyének, a közösségek és a nemzeti egység is. Vajon mi lesz a következő hetekben, de méginkább, mi lesz utána? Mi lesz a családunkkal, a városunkkal, a vállalkozásunkkal, a munkánkkal, a gazdasággal, a kényelemmel, a megszokott életvitelünkkel, sőt mi lesz a világgazdasággal, tovább megyek, az emberiséggel? Feltételezem, nemcsak engem foglalkoztatnak ezek a kérdések mostanában.

Több utat is választhatunk, hogy a jelenlegi helyzetet miként fogjuk fel, mit tanulunk belőle és min változtatunk majd, ha ennek az egésznek egyszer vége lesz. Kényszernek és bezártságnak éljük meg a jelenlegi helyzetet, szabadságunk korlátozását látjuk csak benne, vagy meglátjuk benne a jót, az együttműködést, az alázatot?

Én számtalan jó dolgot tudok felsorolni, ami azóta történt, hogy ez az új helyzet felállt.

• Elkezdtük ésszerűen vezetni a háztartást. Lényegesen csökkent a szemét a kukában, ami főleg annak köszönhető, hogy spórolunk mindennel, és nem dobunk ki feleslegesen semmit. A zacskókat, üvegeket megtartom, kimosom. Szörnyű volt azzal szembesülni, hogy hiába vagyunk zöld gondolkodásúak, mégis mennyi szemetet csinálunk feleslegesen.
• Megtervezzük hogy mit eszünk, aszerint írunk előre egy hétre-10 napra bevásárló listát és a megmaradt fél tányér üres tésztát vagy rizst„recycingoljuk” másnap más feltéttel valamelyikünknek. A megmaradt fél citromból utolsó cseppig kinyomom a levet. És végre senki sem hagy egy falatot sem a tányéron. Szóval egyszerűen csak úgy csinálunk mindent, ahogy még anno gyerekkorunkban. Újra értéke és becsülete van az élelmiszernek.
• Lényegesen több gyümölcsöt, zöldséget eszünk (egy részét nyersen) hogy ha elkapjuk a vírust, a szervezetünk erősebb legyen. Gyógyteákat iszunk, sőt összességében eleget iszunk (én a kevés folyadék fogyasztásban jó vagyok). Valójában rá kell jönnöm, csak úgy táplálkozunk most, ahogy igazából kéne.
• Háztartást vezetek. Nemcsak reggel és este, és nem csak éppen annyit, amennyi belefér. Most „full time” háztartásbeli vagyok, így hát minden nap főzök (meg is lepődök mennyi mindent és milyen jókat), szervezem a család napirendjét, házimunkáját. Nagyobb rend és csillogás van, mint bármikor máskor. Pedig sokan vagyunk itthon és állandóan. De mindenki a maga szintjén kiveszi a részét, ha pedig nem, akkor most ezt szóvá teszem, nem úgy mint máskor. Muszáj együttműködnünk, észrevenni és megbecsülni egymás munkáját, fáradozásait.
• Együtt tanulunk, nem is keveset, így jobban nyomon követhetem kis csemetém hogy áll a tanulással. Rácsodálkozok nap mint nap, mennyivel okosabb, mint gondoltam. Öröm nézni, hogy mennyi minden érdekli, hogy mennyire fogékony. Vicces azt is megtapasztalni, hogy hisztizik a dobókockás korongok láttán (vajon kire ütött ez a gyerek?), és azt is, hogy mennyire vagyok türelmes anyuka. Mert más türelmesnek lenni reggel és este, vagy napi 24 órában. Érdekes belelátni, mennyire más módszerekkel tanulnak, mint mi régen. Sokkal szórakoztatóbb a tanulás. Órai vázlatokat kapunk, ami nagy segítség, így szinte szülőként levezetünk egy egyszemélyes órát. Jó belelátni a tanítónénik munkájába is, őszintén mondom, le a kalappal előttük.

  

• A sok játék közben újra meg újra rácsodálkozhatok, hogy a 7 éves kislányomnak micsoda fantáziája van, és mik az elképzelései a világról. Találékonysága nem ismer határokat, és jó ebben most partnernek lenni. Persze élhető keretek között….Merthogy arra is jó ez az időszak, hogy a gyerekek és a szülők megtanulják, hogy hol a helyük, mi a szerepük a családban. Itt a nagy szabadság, de az nem jelenti azt, hogy anya rabszolga egész nap játszik vele. És bizony mi azt is tanuljuk újra meg újra, nap mint nap, hogy nem dumálunk bele a szülők beszédébe, telefonbeszélgetéseibe, ha leülünk eszünk és nem ugrálunk közben, ha tanulunk, akkor arra figyeljünk és néha azért csinálunk valamit, mert csak. Mert anya azt mondta. Vagy azt üvöltötte (:) – vállalom…). Mert feszült helyzet van, és ezt a gyereknek is tisztában kell az ő szintjén ezzel lenni. Különben nem fog menni ez a pár hét itthon. Az én kis 7 évesem napról napra többet segít, és egyre együttműködőbb. A hisztikért, a veszekedésekért este elalvás előtt egymástól bocsánatot kérünk.

• Pár nap alatt sikerült olyan dolgokat rendbe tennem, kitakarítanom, esetleg kimosnom, ami akár több éve váratott magára (baba cuccok válogatása, régi játékok elpakolása, befőttek átnézése, kamra átrendezése, stb.) Sőt, a kertimunkában is jóval azelőtt járunk, mint ahol máskor szoktunk tartani. Rájöttem, hogy nagyon sok mindent meg tudok magam is csinálni, csak neki kell állnom. Fel tudom szerelni az új lugas vázat én is, magról is tudok veteményezni, sőt kerti bunkert is tudok építeni, ha kell.
• Ha már be vagyunk zárva, tornázunk. Vagy komolyan, vagy félig komolyan. Vagy bent, vagy kint. Együtt, vagy külön, mindegy. Lényeg, hogy kicsit mozgunk.
• Olyan dolgokkal ütjük el az időt, amivel már rég nem, vagy amit mindig is terveztem. Ibolya és kakukkfű szörpöt fogok csinálni (szigorúan az üres paradicsom pürés üvegbe), és végre megtanulok szilvás gombócot és derelyét készíteni. Annus megkapta a régi fényképezőgépünket és fotózni tanul vele. Elővettük az 1000 db-os kirakót. Minden 2. nap sütünk valamit együtt, közösen. Eddig kétszer sütöttünk „szivacsos” kovászos piskótát (hogy miért szivacsos, ahhoz egy kis történet kapcsolódik a könyvemben), egyszer kovászos pizzát, ma pedig pogácsát.
• Nem rendelünk felesleges dolgokat az interneten. Az elmúlt napokban az összes hírlevelet töröltem, ami olyan dolgokról küldött nekem információt, amire hirtelen már nincs is szükségem. Ez is elgondolkoztató.

A környezetemben is sok pozitív dolgot tapasztaltam:

• Sokkal többet és hosszabban beszélgetek telefonon azokkal, akik fontosak nekem. Van időnk igazán beszélgetni, átbeszélni a személyes dolgainkat, érzéseinket, félelmeinket. Aggódunk egymásért, és ez szép dolog. Nem úgy köszönünk el, hogy „szia, hanem hogy „vigyázz magadra”, „jó egészséget”, „Isten áldjon”.
• Rengeteg üzenetet kapunk a vásárlóinktól, hogy milyen büszkék ránk, és hogy vigyázzunk magunkra. Vendéglátós barátaink közül volt, akik felajánlották, hogy jönnek hozzánk ha kell, mosogatni, vagy bármiben segíteni. Fantasztikus, és megható minden ilyen üzenet és felajánlás.
• Kis csapatom kérés nélkül áll helyt mellettünk-velünk, mindenben. Csodálatos érzés, és nagyon büszke vagyok rájuk. Folyton azon törjük közösen a fejünket, mit csinálhatnánk jobban és mivel és hogyan tudunk segíteni.

• A szomszédainkkal a kertítésen át bíztatjuk egymást, itthon lévő anyukák humoros üzenetekkel bombázzuk egymást.
• Nem telik el úgy nap, hogy ne kapnék számtalan üzenetet azzal kapcsolatban, milyen hasznos a könyvem, a kovászom, és hogy milyen jól megtanultak belőle sütni, ami most különösen jól jön. Mindig is úgy éreztem, a könyv megírása küldetés. Most érzem csak igazán.
• A város összefogott, aki tud maszkot varr, aki tud anyagot szerez hozzá, aki tud szállít. Sokan felajánlották segítségüket az otthon maradó időseknek és létrejött egy adományvonal is.

Még csak 11 napja vagyunk itthon. Ha minden 11 napban így gyarapszik a lista, akkor talán nem is lesz annyira rossz ez az időszak. Az otthonlétben számtalanszor magunkba kell szállni, és szembe kell nézni rossz tulajdonságainkkal, önmérsékletet kell gyakorolnunk, és határt kell szabni hullámzó hangulatunknak. Türelmesnek, példamutatónak kell lenni gyerekeinkkel, szerelmünkkel, és ezt újra kell tanulnunk nap mint nap. Tisztelni kell magunkat és egymást. Meg kell becsülnünk, hogy van mit ennünk, hogy van otthonunk, és hogy van kivel lennünk, van kire számítanunk. Nemcsak jóban, rosszban is.

A pogácsát a lányok mindig nagy örömmel készítik, így most egy medvehagymás és egy sajtos változatot sütöttünk.

Recept kb 20 db pogácsához

Hozzávalók:

Élesztő futtatáshoz:  

• 10 g kristálycukor
• 4 dkg friss élesztő
• 100 ml tej

Tésztához:

• 500 g BL55
• 200 g tejföl
• 100 g szobahőmérsékletű vaj
• 1 tojás sárgája
• 10 g csopaki olaszrizling (opcionális)
• 15 g só

A tésztába hajtogatáshoz:

• 30 levél medvehagyma
• 100 g füstölt sajt

Elkészítés:

Langyos tejbe morzsoljuk bele az élesztőt, a kristálycukrot, és egy kanállal keverjük össze. Tegyük langyos helyre (én a sütőmbe tettem, amit 30 fokra állítottam).

Egy másik tálba (én az Ankarsrum dagasztótáljába) szitáljuk bele a lisztet, a közepére csináljunk egy mélyedést, tegyük bele a tojássárgát, a puha szobahőmérsékletű vajat, a tejfölt, a bort és a liszt szélére a sót. Ha felfutott az élesztő, öntsük a mélyedésbe, majd az összes hozzávalót dagasszuk jól össze. Ankarsum gép esetében használjuk a henger fejet, először 2 perc 2-es, majd 4 perc 4-es fokozaton dagasszunk.

Ezután a tésztát tegyük át egy kiolajozott tálba, takarjuk le konyharuhával és hagyjuk kelni 45-50 percen át.

Ezután a tésztát nyújtsuk ki lisztezett munkalapon kb. 1 cm vastagra, téglalap alakúra. Vágjuk ketté, ha kétféle ízesítést szeretnénk.

Az egyik fél tésztát szórjuk meg medvehagymával, majd gondolatban osszuk három felé. A két oldalsó részt hajtsuk rá a középsőre. A tészták felső felületét meg lehet kenni olvasztott vajjal, attól még rétegesebb lesz a pogácsa. A másik tésztát ugyanígy hajtsuk meg, csak abba szórjunk reszelt sajtot.

 

A tésztákat tegyük be nylon zacskóba és tegyük a hűtőbe egy órára.

Egy óra elteltével a nyújtást, töltést végezzük el újra mindkét tésztadarabon, majd tegyük a tésztát újra hűtőbe egy órára (vagy akár egy éjszakára).

A tésztákat ezután nyújtsuk ki 2 cm vastagra, majd szaggassuk ki pogácsa szaggatóval. Ha nincs, akkor pohárral, amit minden szaggatás előtt mártsunk lisztbe. A pogácsák tetejét vágjuk meg késsel kockásra, kenjük le tojással, szórjuk meg sajttal, és tegyük langyos helyre kelni 35-40 percre. Én megint a sütőt használtam erre, amit 35 fokra fűtöttem.

 

A pogácsákat ezután süssük meg 200 fokon 18-20 perc alatt.

Jó egészséget mindannyiotoknak!

Sok szeretettel:

A Péklány