Semmi másra nem vágytam időtlen idők óta, csak hogy minden visszatérjen a NORMÁLIS kerékvágásba. Minden. Az élet, az emberek, a környezetem. Ez az év az extremitásokról szól és ahogy látom, a helyzet nem csillapodik, hanem egyre fokozódik. Néha már abban sem vagyok biztos, hogy az én elképzeléseim és életfelfogásom normális-e. Lehetséges-e az, hogy a normálisakból lesz lassan a kevesebb, és ők azok, akiket kinéznek? Olyannyira kezdenek a dolgok extrém irányba elmenni és embertársaim frusztrálttá válni, hogy a korábbi élet szinte egy év leforgása alatt már-már egy idilli emlék. Hol van a világunk, ahol az emberek tisztelettel beszélnek egymással és normális keretek között élik az életüket és normálisan gondolkodnak? Ahol nem aggatnak azonnal címkéket a másikra és nem ordítják le azonnal a másik fejét, ha valami nem tetszik nekik? 

Azon kaptam magam az utóbbi időben, hogy már nem merem elmondani a véleményem, az élményeim, a gondjaim. Nem merek már kitenni egy álláshirdetést, nem merem már elmesélni, hogy hol nyaraltunk, hogy mit gondolok …bármiről. És a legrosszabb, hogy úgy éreztem már én sem tudok higgadt maradni, nagy erőfeszítésembe telik, hogy ne legyek ingerült, és hogy ne ítélkezzek mások felett. Szóval valami nagyon megváltozott a világban. 

Éppen ezért a héten – szabadságon vagyunk – csupa normális és valós dolgot csinálok. Semmivel nem foglalkozom, ami kintről jön, és nem engedem be a negatív híreket és véleményeket. Itthon vagyok a férjemmel, és csak olyan dolgokat csinálunk, amihez kedvünk van, és semmi olyat, amihez nincs. Így jött meg tegnap este az ihlet ehhez a bejegyzéshez. Hátha ti is egy kicsit kizökkentek, megálltok és egy pár olyan dolgot csináltok, ami jól esik. Mondjuk süttök valami finomat. 

Én a héten megfőzöm a kedvenc ételeinket és újakat is kipróbálok. Hétfő reggel megvettem a húsos pult legszebb marhahúsát és illatozó levest főztem belőle töménytelen mennyiségű zöldséggel. Ebéd után elégedetten elfeküdtem a kanapén, jól betakarózva olvastam és utána egy kellemeset szundikáltam. Még a kint tomboló ítélet idő sem érdekelt. 

Keddre luxus menüvel készültem, libamájat sütöttünk, vajon karamellizált almával és mézes piros káposztával. Végre délelőtt idő jutott megbeszélni egy régóta elhalasztott beszélgetést a férjemmel és az azzal kapcsolatos teendők most nem nyűgnek tűnnek, hanem örömnek.  Délután pedig a kislányommal elcsámborogtunk a könyvtárba. A múltkoriban ott készült beszélgetés Borival nagy hatást tett rám, és nagy kedvencem lett ez a hely. A felújítás óta csodás belső terek, nagyon kedves kollegák, rengeteg könyv, és sok-sok élmény várja a betérőket. A játszószobában közel egy órát töltöttünk el és kézműveskedtünk. Felsorolhatatlan számú társas, játék, kirakó és színes szagos szalag, papír, filc és egyéb kreatív dolog várja a gyerekeket. A szülő játszhat, vagy akár a felső emeleten keresgélhet, ugyanis van egy kollega, aki ha van rá igény, segít a gyerekeknek. A tagság és a kölcsönzés, a foglalkozások ingyenesek. Szerintem ez a dolog csodálatos, sokat töltődtem belőle. 6 könyvvel, egy tolltartóval és négy könyvjelzővel tértünk haza.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Az öröm másnap reggel is kitartott, ahogy a kis másodikosom ült mellettem a konyha asztalnál, én kávézok, ő issza a kakaót és a saját maga által kiválasztott Spongyabob könyvet olvassa. Boldog vagyok, hogy ő egy normális gyerek, aki normális dolgokat csinál. Semmi mást nem szeretnék az életben, csak hogy a gyerekem békés és normális világban nőjön fel boldogan és egészségesen. Hogy érdekelje a világ, hogy ne legyen mindegy neki minden, hogy legyenek álmai, vágyai, és merjen tenni érte. 

A héten itthon is sütök, de nem kenyeret. Macaron teszteket csinálok, kipróbálom a francia és az olasz módszert is. Megfigyelek, jegyzetelek. Érdekel ez a macaron, mert kicsit hasonló mint a kovász. Eleinte nehéznek tűnik kiismerni, de a készítés és a végeremény annál nagyobb öröm.  

És persze kelt tésztás péksüteményt is sütök. 

Hozzávalók 12 db kelt tésztás pisztáciás csokis brióshoz

• 475 g liszt
• 150 ml langyos tej
• 120 g kristálycukor
• 25 g friss élesztő
• 50 g vaj
• 6 g só
• 45 g tojás
• 100 g apróra vágott étcsoki vagy csoki csepp
• 80 g pisztácia
• 4 evőkanál olvasztott vaj

Elkészítés:

A langyos tejbe egy kiskanál cukor segítségével megfuttatjuk az élesztőt. Amikor felfutott, az Ankarsrum dagasztótáljába tesszük, ahova már bemértük az összes többi hozzávalót a csokit és a pisztáciát leszámítva. Én szándékosan keményebb tésztát dagasztok, hogy a brióst meg tudjam fonni és ne folyjon a tészta. Aki a lágyabbat szereti, tegyen hozzá még egy kis tejet. A tésztát 3 percig dagasztom 2-es fokozaton és 5 percig 4-esen. 

Ezután kivesszük a gép karját, a tálra rátesszük a fedőt és a sütőbe tesszük kelni, ahol 30 fok van (előtte egy kicsit bekapcsoltam). 45 percig hagyjuk itt az edényt. 

45 perc után a tésztát lisztezett munkapulton 12 egyenlő részre osztjuk. A kis tésztákat sodrófával kinyújtjuk, olvasztott vajjal megkenjük, és megszórjuk csokival és pisztáciával, majd szorosan feltekerjük őket. Az így kapott kis hengereket késsel félbevágjuk, majd a két szálat összetekerjük. Ha ezzel megvagyunk, ezt mint egy csigát, vagy mint egy tekert brióst, feltekerjük. A tészták tetejét megkenjük tojással és visszatesszük a sütőbe 30 fokra kelni kb. 45 percre. Ezek után 15-18 perc alatt megsütjük őket 180 fokon légkeverésen. 

A hét hátralévő részében olvasom a kikölcsönzött könyveket, fodrászhoz megyek, és egy délutánt pedig kint töltünk a lovardában. Gyönyörködöm a gyermekemben, ahogy lovagol, elmélázok azon, hogy oldja meg a sport adta helyzeteket. Csodálom a környező hegyeket, az őszt, a fényeket, a lovardába érkező kiscsikót… századszorra megnézzük az újonnan érkezett csüngőhasú kismalacot, hogy vajon bátrabb-e már, mint pár napja. Szóval csupa normális dolgot csinálunk. 

Remélem ti is. 

Sok szeretettel:

A Péklány

A gyönyörű képeket a briósról Szabó Miklós készítette.