Kedvenc évszakom már két hete folyamatosan a legeslegszebb arcát mutatja. Október végén, rövid ujjúban ülök kint a teraszon és a kertet csodálom. Egy kis kényszerpihenő után végre újra kertészkedhetek, ami már nagyon hiányzott. Rendbe tettem a magaságyásaimat (amiben burjánzik ismét a rukkola, a retek másodvetésből már eszünk, és már az őszi cékla is szépen növöget), lenyírtam a rozmaring sövényemet (még mindig meglep, hogy Balatonfüreden olyan az éghajlat, hogy sövényt formál a rozmaring…), megigazítottam a pálmafát, és lányom is elvégezte a saját módján a rá bízott feladatot: befonta az árvalányhajat. Ő így értelmezte az előkert rendbetételét. Még a tulipánokat kell elültetnem, illetve a kutyusunk által elintézett füvet kell rendbehoznunk, és akkor már csak a folyamatos levél söprés marad hátra.

Nemrég a városon kívül meglátogattunk egy kis présházat és ajándékba kaptam egy pár birsalmát. Pár napig kint hagytam őket egy kis kosárban a terasz asztalon, és bárhova ültem, mindig éreztem az illatukat. A családban sajnos rajtam kívül senki nem szereti a birsalmát, se szörpnek, se lekvárnak, nemhogy sajtnak. Gondoltam, akkor is csinálok belőle valamit, hátha idén megszeretik a többiek is. Vasárnapi ebéd után, már csak el fog fogyni egy ilyen szép kis pite…

Hozzávalók egy kb. 26 cm-es pite formához:

Tésztához:

• 300 g BL55 finomliszt
• 150 g zsír
• 75 g porcukor
• 1 csipet só
• 1 tojás
• 3 evőkanál hideg víz

A lisztet átszitáltam egy tálba, és hozzá adtam a hideg zsírt. Összemorzsoltam. Aztán hozzá adtam gyorsan a többi hozzávalót. A klasszikus, tankönyv szerinti 3:2:1 (liszt, zsiradék, cukor) arányhoz nekem még hiányzott a tésztából a tojás, így tettem bele egyet. A tésztát összegyúrtam gyorsan kézzel, majd a hűtőbe tettem egy fél órára. Ez alatt elkészítettem a tölteléket.

Ha valaki szeretne kovászos pite tésztát készíteni, annak receptjét a könyvemben találja.

Töltelékhez:

• 5 db nagyobb birsalma
• 50 g nádcukor
• 1 citrom leve
• 3 teáskanál kukorica keményítő
• 1 kiskanál vanília paszta
• ízlés szerint fűszerek: fahéj, bourbon vanília, szegfűszeg

A vanília paszta elhagyható, a fűszereket én most nem egyesével tettem bele, hanem a Füredi szüreten vettünk egy különleges mézet, abból tettem bele 2 evőkanállal, valamint a benne ázó fahéjat és narancs héjat is beletettem a töltelékbe.

A birsalmákat alaposan kefével megmostam, a megütött barna részeket kivágtam. A gyümölcs héjját rajta hagytam, mert nehéz hámozni. Csíkokra vágtam az almát, majd annyi vizet tettem egy lábasba, ami az almákat épp ellepte, belenyomtam a citrom levét, hozzáadtam a cukrot és a fűszereket (most a mézet) majd elkezdtem főzni. A birsnek kb. 20 perc kell. Amikor már puha volt, a víz egy részét leöntöttem, kb. 1 dl-t hagytam a lábasban, hozzákevertem a keményítőt (ezt érdemes előtte egy pici főzővízben elkeverni és úgy hozzáadni, hogy ne legyen csomós) és hagytam állni a tölteléket addig, amíg a tésztát kinyújtottam.

Lisztezett munkapulton a tésztát akkorára nyújtottam, hogy kényelmesen beleférjen a formába. A zsíros tészta teljesen ugyanúgy viselkedik, mint a vajas: szépen lehet nyújtani, rugalmas és újra összegyúrható. A széleket levágtam, a belsejét villával megszurkáltam, és a sütőben 170 fokon 15 percig elősütöttem. Eközben a megmaradt, levágott tésztákat újra kinyújtottam, és díszeket készítettem belőle – fonatot, leveleket, és egy almát, aminek a szára a birstöltelékből kiszedett fahéj volt.

Az elősütött pite széleit lekentem tojással, egyenletesen elkentem benne a tölteléket, majd visszatettem a sütőbe további 15 percre. Ezután a pitére ráhelyeztem a formára vágott díszeket, tojással megkentem, majd megint sütöttem 10 percet, de itt hogy szép színe legyen, felvettem a hőfokot 200 fokra.

Nos, a pite elfogyott…pedig, ugyebár senki nem szereti a birsalmát, se azt a pite tésztát ami nem vajjal, hanem zsírral készült. Csodás őszi napokat kívánok, töltődjetek, gyűjtsétek szemetekkel, orrotokkal és szívetekkel az élményeket, amíg ilyen szép idő van, mert hosszú, nehéz tél áll előttünk.

Sok szeretettel:

A Péklány