Férjemmel egymás születésnapjának megünneplése és az arra való készülés ugyanolyan fontossággal bír, mint a Karácsony. Amikor túl vagyunk az ő augusztusi szülinapján, nekem nincs más dolgom, mint “hátra dőlök” és várom szeptember elejét. Mi sosem kérünk egymástól semmit, ugyanis mindig meglepetéssel készülünk és olyan még nem volt, hogy ne sikerült volna a legjobb ajándékot megtalálni minden évben. És a legjobb, hogy több évre előre vannak titkos listáink, tele ajándék ötletekkel egymásnak.

Emil Henry Bread Cloche – avagy a legjobb kerámia kenyérsütő edény

Idén két kenyérrel kapcsolatos meglepetést kaptam, elvégre péknek készülök vagy mi 🙂 Az egyik ez a csodálatos kenyérsütő edény, a másikat egyelőre nem fedem fel. De persze mindkettő valami olyan, amire nagyon rég vágytam, és biztos hogy kategóriájában a lehető legjobb.  Említettem egy korábbi bejegyzésben, hogy a férjem addig kutat, külföldi teszteket búj, kereskedőknek telefonálgat, amíg minden kérdésre választ nem kap és meg nem találja nekem a legjobbat. Most sem volt ez másképp, amiért nagyon hálás vagyok.

Sűrű hetünk volt és a kovászomat nem etettem meg, ezért most egy élesztős receptet vettem elő, és hozzá aszalt áfonyát és tökmagot tettem.

Hozzávalók:

• 500 g liszt (50% frissen őrölt durum liszt, 50% BL 80)
• 380 ml langyos víz
• 8 g só
• 6 g friss vagy 4 g szárított élesztő
• egy marék aszalt áfonya
• egy marék tökmag – finomabb, ha előtte egy kis olajon megpirítjuk

Elkészítés:

Otthoni gabonamalmomon megőröltem a búzát, majd ez a lisztet összekevertem a BL 80-as liszttel. Átszitáltam, majd hozzáadtam a sót és összekevertem az egészet, ezután a közepébe egy mélyedést csináltam a kezemmel. Langyos vízben elkevertem az élesztőt, majd ebbe a mélyedésbe öntöttem és vártam 5 percet. Amikor elkezdett futni az élesztő, hozzáadtam a pirított tökmagot és az áfonyát, és pár perc alatt összegyúrtam a tésztát. A durum kicsit ragacsos jellegű tésztát ad, ezért én inkább beolajoztam a kezem és a pultot, mert nem akartam túl sok extra lisztet hozzáadni a tésztához. A tésztából gombócot formáltam és kiolajozott tálban 30 percet letakarva kelesztettem. Utána a tészta közepébe ütöttem ököllel – ezt nagyon szeretem – , átgyúrtam, és a második 30 perces kelesztést az új edényemben letakarva végeztem. Közben a sütőt előmelegítettem 250 fokra. Amikor letelt a 30 perc, a sütőedényt betettem a sütőbe. 20 percen keresztül fedővel sütöttem 250 fokon, aztán levettem a fedőt és 230 fokon sütöttem tovább 25 percig. Az eredmény egész meglepő volt! Először is gyönyörű rusztikus kenyér, ropogós héj és puha, omlós, buborékos belezet. Ízre kicsit több sót elbírt volna, de mi általában sósan eszünk. 🙂 A kenyér alja egyáltalán nem ragadt oda a tálhoz, szinte csak a lisztet kellett róla lemosni.

Amit az Emil Henry edényről hallottam, nos igaz. Elképesztően finom kenyeret lehet vele sütni és tényleg más a héj és a belső mint amit megszoktam. Vékonyabb és ropogósabb a héj és szellősebb és ruganyosabb a belezet. A fő előnye egy ilyen edénynek, hogy nem kell a sütőt párásítani, mert az edény fedele biztosítja az optimális nedvesség tartalmat. Nagyon elégedett vagyok az első sütéssel, és persze azonnal megetettem a kovászomat, hogy kipróbálhassam a kovászos kenyeret is az új sütőedényemben.

Új kutyaházunk is lett

A sütőedény doboza pont alkalmas volt két új kutyusunk elhelyezésére, akik a bio vásáron “szegődtek” hozzánk, így a dobozt befogtuk kutya háznak. Amíg sütöttem, addig Annus is elfoglalta magát.