A péksuliról · Hogyan sütök · Receptjeim

Hogyan készül egy házipék a nagy Kenyérlelke versenyre

Már tavasszal eldöntöttük féjremmel, hogy ha idén is megrendezik a Kenyérlelke versenyt, elindulok rajta az otthonsütők kategóriájában. Állandóan a kiírást figyeltem a honlapon, és ahogy lehetett, azonnal jelentkeztem, hogy beférjek a 20 fős létszámba. Közben az összes receptemet és a hozzájuk tartozó feljegyzést átnyálaztam, hogy melyikkel induljak. A nehézséget az adja, hogy a versenyen csak 3 összetevőt lehet használni: liszt, víz, só. Nem volt kérdés, hogy teljes kiőrlésű kategóriában nevezek, hiszen itthon is mindig ilyen kenyereket sütök. Az nagy szívfájdalmam volt, hogy a kedvenc gabonám, az alakor nem szerepelt a használható lisztek/gabonák sorában,  de talán jövőre majd bekerül. 🙂

Előkészületek az előzsűrizésre

Augusztus első hetében a Balatonon nyaraltunk, és a férjem születésnapjára készültem szinte minden szabadidőmben, ezért nem nagyon jutott idő gyakorlásra. De gondoltam sebaj, messze van még az augusztus 20.-a… Egyszer csak kiszúrtam a facebookon egy kedves csoporttársam, MK Brigi bejegyzését, hogy próbakenyeret kell leadni 13.-án. Meghűlt ereimben a vér, mert addig már csak 1 hét volt, ráadásul véget ért a szabadság, és munka mellett nem tudom figyelni a kelési időket. Így nem maradt más, mint az éjszakai kelesztés és az ehhez rendelkezésre álló, egyik legkedveltebb receptünk. Csak annyit csináltam, hogy az alakort tönkölyre cseréltem. Átnéztem az összes eddigi kenyeremről készült fényképet, hogy megnézzem melyiknek volt a legszebb a bevágása, hogy a “bevetés” előtt azt reprodukálni tudjam. Szabadfi Szabolcstól (Panificio il Basilico) kaptam két jótanácsot, mégpedig hogy őröljem meg előre a gabonákat és pihentessem, illetve hogy este is és reggel is süssek, mert bármi közbe jöhet. Az első tanácsot csak a nagy versenykor sikerült kiviteleznem (egy kisgyerekkel sütve sok minden kimegy az ember fejéből), a második viszont nagyon jól jött, ugyanis csak az este sütött kenyereimmel voltam igazán elégedett, a reggeliekkel nem.

13-án reggel hónom alá vettem a kenyeres kosaramat és Annussal együtt elindultunk a Margitutcakilencbe, hogy leadjuk a próbakenyereket. Vajda Józsi (Pékműhely), Fekete Gergő (Artizán) és Juhász Misi (Jacques Liszt) voltak a zsűri.

Nagy szakértelemmel felvágták a beérkező kenyereket, szagolgatták, nyomogatták és tanácsokat adtak. Nekem személy szerint azt, hogy használjak 30%-ban fehér lisztet a teljes kiőrlésű mellé, hogy magasabbak legyenek a kenyerek.

A helyszínen találkoztam Kocsis Hajnalkával, akit régóta ismerek a facebookról, és aki a Mókuslekvár egyik bloggere, valamint Hegedűs Istvánnal, aki Miskolcon alkotja szebbnél szebb kenyereit. Annus mindeközben gyurmázott és velem együtt média sztár lett 🙂 :

http://www.mediaklikk.hu/video/csalad-es-otthon-2016-08-21-i-adas-2/

Józsi a búcsúzáskor azt mondta, hogy “akkor jövő héten találkozunk”, ez némi optimizmusra adott okot.

Igen, bejutottam!

A vasárnap és a hétfő nagyon lassan telt…3 percenként néztem a telefonom, hogy vajon mikor jön az értesítés. És egyszer csak MEGJÖTT az e-mail! Bejutottam! Szegény kollegáim az irodában, akkorát visítottam, hogy azt hitték valami baj van. Bármi is lesz, mostmár bent vagyok! Lázas tervezgetésbe kezdtem. Olyat süssek, amit jól tudok? Vagy olyat amiben nagyobb buborékok vannak? Mennyivel süssem tovább a kenyeret, hogy 100%-osan megsüljön a belseje, hiszen itt nem lehet alaphibákat elkövetni. Másról sem beszéltem otthon, csak erről, és reggel, este csak sütöttem. Végtelenül hálás vagyok a férjemnek, aki ezerszer is eltakarított utánam, amikor idegbeteg módon rohantam kislányommal a munkahelyemre, csapot papot otthagyva magam után a konyhában, és aki végig tartotta bennem a lelket. A héten A-Z-ig mindenféle dolgot át kellett gondolnom és meg kellett terveznem. Péntekre szabadságot kértem a főnökömtől, és miután elengedett, megterveztem az egész napirendet. Szűz vagyok, ezért nem áll távol tőlem az excel, és a programok percre pontos megszervezése…Végül 4 féle receptet választottam ki, mindegyik egy kicsit más. És most már bátran megmutatom az A3-as papírra írt napirendemet, benne a hajnali 5 órás keléssel és az esti 10.30-as sütéssel.

IMG_4834.JPG

 A pénteki nap

Korán kelő vagyok, főleg mióta Annus megszületett. De azért most ez az 5 órai kelés mégsem esett jól.

A csütörtök este kikészített alapanyagokat összekevertem, és kézzel szépen mind a 8 kenyérre valót bedagasztottam sorban. Nem részletezem, hogy hogy nézett ki a konyha, és jövőre biztosan javasolom, hogy az otthon sütők között sorsoljanak takarítási vouchert. Aztán vártam. Figyeltem, hogy a tészták hogy kelnek. 75-85%-os hidratáltságú tésztákat készítettem, amit hajtogatni kell. A rozs miatt egy kicsit ragadós volt a tészta, de megbirkóztam vele 🙂

Viszont az eredménnyel valahogy nem voltam elégedett. Túl párás volt a levegő, és egyébként hiába van az új kenyér ünnepe, én még (és szerintem majdnem mindenki így van vele) régi gabonával és liszttel dolgozom. A héten több otthonsütő bajtársam írta, hogy nem kap lisztet, vagy bogaras a liszt, vagy egyszerűen csak valami nem megy, pedig mindent úgy csinálnak, ahogy szoktak. Na hát, így voltam ezzel én is. Persze közben barbiztam, Mekk eleket néztem és a másnapi ruhámat vasaltam – ugyanúgy, ahogy a többi otthonsütő versenyző, akinek kisgyermeke van. Az első kenyereim valami ismeretlen okból kifolyólag beleragadtak a szakajtóba sütés előtt (ezt később Limarával megfejtettük miért történt és meg is írom majd), pedig jól kiliszteztem őket. A következő kettővel sem voltam elégedett, és hirtelen elfogott a középiskola óta nem ismert vizsgadrukk érzés. Hogy nem is tudok semmit és nem is lesz egy kenyerem sem, amit el tudok másnap vinni, és nem marad más csak a teljes leégés. Aztán pár perc szünet után és egy jagermaister kíséretében túllendültem ezen a mélyponton és nekiálltam bedagasztani még 2 kenyeret, azt amit a legjobban tudtam, ami nem hűtőben érlelt, és ami már ezerszer sikerült. Na, ezek szépen keltek, és végül ezeket vittem el. Igaz, a sütőben kicsit összeragadt a két kenyerem, ami elég amatőr hiba, és amitől nem voltak külalakra a legtökéletesebbek, viszont belül pont annyira voltak buborékosak amennyire szerettem volna őket, és a héját is sikerült jó ropogósra sütni.

 

A nagy nap

Késői fekvés után ismét hajnali 5 órás kelés, annak reményében, hogy sikerül még jobb kenyeret sütni, mint tegnap este. Végül nem így lett, továbbra is az esti sütést tartottuk a legjobbnak, melynek receptje a következő:

IMG_4835.JPG

9-kor érkeztünk meg a helyszínre, ahol arcról felismertem sok otthonsütő társamat. Nem vagyok a facebook nagy rajongója (tavaly regisztráltam csak föl), de ilyen speciális témákban tényleg nagyon jól összehozza az embereket. Ormós Gabi, MK Brigi, Kocsis Hajnalka, Hegedűs István, dr. Nagy Károly, Simon Ferenc és még sokan mások is itt voltak, szebbnél szebb kenyerekkel. Miután leadtuk a kenyereket és regisztráltunk, maradt idő ismerkedni pékekkel, séfekkel és persze az otthonsütő társakkal. Elképesztően jó hangulat volt, nem celebeskedtek még a legnagyobb hírességek sem, közvetlen és vidám volt mindenki. Mint egy iskolai buliban!

10-kor a legnagyobb pékek elkezdték zsűrizni az otthonsütő versenyzők croissant-jait, baguett-jeit és kenyereit. Mindenki izgult, hogy az övéhez mit szólnak. Persze a zsűri nem tudta, hogy melyik kié, mi tudtuk csak a sajátunkról hogy az. Gyorsan telt az idő a fél 1-es ereményhirdetésig, közben volt lehetőségünk magánemberek és a pékségek kenyereit és péksüteményeit kóstolni. Nekem nagy és örök kedvenc a Panificio il Basilico csigája –  most egy zöldségest és egy málnást kóstoltam – , és emellett holtversenyben első helyezést ért el egy eddig számomra ismeretlen szegedi csapat croissant-ja. A legjobb az volt, hogy bárkitől lehetett bármit kérdezni, sőt akár a receptet is el lehetett kérni. Limarával sikerült megfejtenünk, hogy azért ragadt be a tésztám a szakajtóba, mert lefedtem zacskóval a hűtőben, és az ilyen magas hidratáltságú tésztáknak nem tesz jót, ha a pára visszacsapódik rá. Ennyi közvetlen és segítőkész szakemberrel már régen találkoztam. És ahogy végig néztem az otthonsütők versenyszámait, mindegyik egy remekmű volt! Mindegyikben sok-sok szakértelem és szorgos kezek munkája látszott! Tehát itt nincs nyertes vagy vesztes, itt tényleg mindenki zseniális munkát végzett. A teljes kiőrlésű kategóriában végül Sz. Kis Zoltán nyert, akinek ezúton is gratulálok, de ahogy írtam, itt tényleg mindenki győzött, és mindenki 2. helyezést ért el 🙂

A pékek versenyének eredményhirdetését nem tudtuk kivárni (de persze forró dróton voltunk mindenkivel délután 🙂 ), mert kislányunkért kellett menni, de így is bizton mondhatom, fantasztikus nap volt ez és már most várom a jövő évi versenyt.

Utószó: egy pár nap szünet

A több heti előkészületben bevallom derekasan, kicsit elfáradtam. Szégyen vagy nem, ma elővettük a kedvenc Panasonic kenyérsütő gépünket, amiben kovászos kenyeret is lehet sütni, és a héten ő helyettesíti a Péklányt 🙂 De persze már a fejemben vannak az azutáni időszak receptjei – saját aszalású szilvával készült rozskenyér és társai. Szép hetet mindenkinek, köszönöm ezt a csodás élményt a Kenyérlelke szervezőinek és résztvevőinek!

 

 

Hogyan készül egy házipék a nagy Kenyérlelke versenyre” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s