A minap eszembe jutott a velencei karneválok hangulata. 3 éve, az utolsó még normálisnak számító évben hármasban ellátogattunk az Olaszországba. Szinte magam előtt látom a forgatagot, a gondolákat, az álarcokat próbálgató turistákat, és a szebbnél szebb ruhákba felvonuló olaszokat. Képek, színek, illatok peregnek előttem. Látom magunkat a Szent Márk téren slattyogni, a gondolában imbolyogni, hallom… Karneváli kalács olvasásának folytatása
Hajtom az ellipszis trénert. Üvölt a zene, lihegek, ömlik rólam a víz. Nem vagyok valami szép látvány a tükörben. Csatakosra izzadtam a hajam, vörös a fejem, és az aktuálisan üvöltő szám minden harmadik sorát tudom már csak énekelni. De nyomom tovább, végkimerülésig. Az elmúlt napok történései cikáznak a fejemben. Két napja tanúja voltam egy karambolnak… Maradjunk EMBEREK! olvasásának folytatása
Idén ősszel valahogy hirtelen vége lett a sütőtök szezonnak. Legalábbis én egyszer csak ezzel szembesültem. Bent a pékségben persze heteken át sütöttünk sütőtökös kovászos kenyeret, kalácsot és brióst, de az itthoni tök mánia valahogy elmaradt. Pedig máskor ilyenkor nagyon sokszor csinálunk belőle krémlevest, vagy csak úgy megsütjük fólia alatt, és megesszük vacsorára. De idén valahogy… Egy jó tökös mákos kalács olvasásának folytatása
A Jókaiék kemencéje program ötletet még tavasszal született, ekkor kaptam egy megtisztelő felkérést, hogy tartsak a Jókai emlékházban egy előadást a reformkori sütés hagyományairól, a kenyérkészítésről, és persze süssek meg egy pár érdekességet az író kedvencei közül. Természetesen örömmel elfogadtam a lehetőséget, egyrészt mert nagyon szívhez álló volt a téma, másrészt pedig érdekes a feladat.… Jókaiék kemencéje olvasásának folytatása
Semmi másra nem vágytam időtlen idők óta, csak hogy minden visszatérjen a NORMÁLIS kerékvágásba. Minden. Az élet, az emberek, a környezetem. Ez az év az extremitásokról szól és ahogy látom, a helyzet nem csillapodik, hanem egyre fokozódik. Néha már abban sem vagyok biztos, hogy az én elképzeléseim és életfelfogásom normális-e. Lehetséges-e az, hogy a normálisakból… Egy normális hét olvasásának folytatása
A héten nem voltam mindig jó passzban, aminek több oka is volt. Csütörtöki duzzogásom közepette “örömmel” láttam, hogy a világfájdalmammal nem vagyok egyedül: Peller Mariann, volt évfolyamtársam is ugyanígy érzi magát, és hasonlóan “kezeljük” a dolgot. Pénteken este Annussal adventi koszorú- és ajtódísz készítésbe kezdtünk, főpróbaként a hétfői iskolai vásár barkácsoló napjára. Az elmúlt hónapok… Szombat esti örömsüti olvasásának folytatása
Itt a farsang, áll a bál Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra a tél legnehezebb időszaka van most. A hidegből ilyenkor már nagyon kezd elegem lenni. Pár napra megmutatja magát a tavasz, kicsit fellelkesedünk mind, hogy már nincsenek messze az enyhébb reggelek, amikor a jeges fuvallatok helyett az újjá éledő természet illatát hozza… Süssek fánkot, ha jöttök? Mindenképpen! olvasásának folytatása
Sokan mondják, hogy a kovászos kenyér sütés nehéz. Most én mondom, hogy az „kutya füle” a macaron készítéshez képest. Persze, amikor már leírom tudom, hogy nem így van, csak ez is olyan, mint bármi – rengeteg gyakorlást, kitartást és türelmet követel. Korábbról százszor ismert látvány fogadta férjem vasárnap délelőtt: a sütő elött kuksoltam és néztem… Új kihívás: a macaron olvasásának folytatása
Péklány leszek blog 