Hajtom az ellipszis trénert. Üvölt a zene, lihegek, ömlik rólam a víz. Nem vagyok valami szép látvány a tükörben. Csatakosra izzadtam a hajam, vörös a fejem, és az aktuálisan üvöltő szám minden harmadik sorát tudom már csak énekelni. De nyomom tovább, végkimerülésig. Az elmúlt napok történései cikáznak a fejemben. 

Két napja tanúja voltam egy karambolnak egy közeli településen. Előre láttam mi lesz, és nem azért, mert valami látó vagyok. Viszonylag klasszikus zebrás baleset volt, melyben egy autó belecsúszott a másikba, aki utolsó pillanatban fékezett, hogy átengedje a zebrára lelépő gyalogos párt. Láttam már sok balesetet, de amit most láttam az teljesen megdöbbentett. Először is mielőtt az egész megtörtént, láttam a lelépő gyalogos fiatalember arcát, akinek persze igaza volt, hogy a zebrán elsőbbsége van, de körül sem nézett. Vagyis körülnézett, látta hogy mindkét irányból jönnek, és „csak azért is megmutatom”, lelépett kézenfogva egy hölggyel. Csikorgás, csattanás, világos hogy mi történt, majd ők, mintha semmi sem történt volna, önelégült fejjel átsétáltak a zebrán, direkt nem néztek a karambolos autókra, és utána mint akik jól végezték dolgukat, tovább haladtak a járda másik oldalán. „Megkapták. Megmutattam nekik! Igazam volt!” – valami ilyesmi volt az arcukra írva, mert jól megnéztem ahogy elhaladtam mellettük. 

Teljesen megdöbbent és kétségbe ejt, mi zajlik körülöttünk. A közöny, az utálat, a másik folyamatos bírálata és az ego mindenek fölé való emelése. Nekem szar. Nekem nehéz. Nekem a legrosszabb. Nekem van igazam. Csak nekem. Nekem megvan a véleményem és el is mondom, ha kérik, ha nem. Persze olyan stílusban, ahogy nekem tetszik. Tegezek, szídok, káromkodok? Mindegy. Én értek hozzá. Természetesen jobban, mint a szakember. Én tudom. Én félek. Én nem hiszek benne. Nekem elegem van. Nekem, nekem, én, én, én. 

Igen, a maga szemszögéből mindenkinek igaza van és természetesen neki a leges-legnehezebb. Tényleg mindenkinek elege van így vagy úgy ebből az egészből. És tényleg mindenkinek megvan a maga igaza. De ettől nem lehet még EMBERNEK maradni? Nem lehet kultúráltan beszélni, tisztelni a másikat, akkor is ha nem egyezik a véleménye? Nem ez különböztet minket meg? Nem lehet, hogy ne nekem legyen igazam mindig? Vagy csak meghallgassam a másik igazát is? Igen, lehet, hogy a második autó nem volt elég figyelmes és túl közel ment a másikhoz. De nem lehet, hogy most halt meg egy rokona, most hívták az iskolából hogy lázas a gyerek, lehet hogy a lezárások előtt ez az utolsó munkája, amit be akar fejezni, vagy lehet hogy most kellett családi okok miatt vissza mondani élete munkáját…vagy ki tudja…Hányszor van igazam egy közlekedési helyzetben, de mégis elengedem a másikat, vagy preventív fékezek, és így szépen hazaér mindenki. Defenzív vagyok? Igen, mert jobban érdekel az emberek testi épsége, mint az, hogy igazam van. Mint ahogy a véleményem bizonyos dolgokkal kapcsolatban se hiszem, hogy mást érdekel a facebookon ismeretlenül, azt meg végképp nem tudom, hogy ha ekkora a baj a világban, akkor minek még állandóan kelteni a feszkót. Kelti azt a média, van elég anélkül is, ha mi nem veszünk benne részt. “Tragikus, drámai, meghalt, terjed, fertőz, tilalom, zárás, gyilkosság…”. Nem is olvasok már semmilyen hírt. Mert ezek nem hírek…Már a hideg is sarki, és tragikus, drámai lehűlést okoz, ha csak egy sima időjárás jelentést megnézek. Tényleg, milyen furcsa ez tél végén, március első hetében…Akármennyit vitázunk, kommentálunk, bírálunk és okoskodunk, valójában nem fog sose kiderülni, hogy ez a fránya vírus hogyan keletkezett, és jelenleg varázsgömbünk sincs, hogy mi lesz később. Egy biztos, lassan egy éve komfortzónán kívül élünk és annak, ami most történik még az unokáink életére is hatással lesz, így vagy úgy. 

Mert igenis, a sok rossz mellett azért van jó is! 

Hajnalban korábban kel a nap és nap közben már melegít a sugara. Lassan kipattannak a rügyek, virágba borulnak a fák, bújnak elő a virágok, jön a meleg és a sok napfény. Jön a TAVASZ!

Nem telik el úgy nap a pékségben, hogy kisiskolások ne vásárolnának nálunk, fontoskodva, nagy „Jó napot kívánok”-ot köszönve, és megsértődve, ha vissza „sziasztok”-ozom őket, hiszen ők máshogy köszöntek. Igazuk van. Tini fiúk udvariasan előre engednek a lépcsőházban. Úgy tűnik, serdül most megint egy normális generáció. Ez maga a REMÉNY! 

Az utolsó ciabattánkon, vagy kalácsunkon nem összevesznek a vásárlók, hanem elosztják, vagy egymásnak átadják. Ez EMBERSÉG!

A ciabatta készítés finom fogásait Szabitól tanultuk egy éjszakai műhelymunka során. Olyan időszakban, aki mindenki féltve őrzi a tudását és mindenkiben az ellenséget és versenytársat látja, ő beengedett a műhelybe és jópár titkot megosztott velünk. Ez a BARÁTSÁG és a SZAKMAI ÖSSZETARTÁS. 

Több ismerősömnél baba született, vagy a közeljövőben fog születni. Ez a JÖVŐ! 

Rengeteg új termék ötletem van, és még ha nem is tudom most bent kipróbálni, hát megsütöm itthon. Ez a KREATIVITÁS. 

Nagyon sok tervem és dolgom volt betervezve a következő hetekre. Borul minden. Teljes újratervezés van. Hisztizek, dühöngök, aztán mást csinálok. Remélem csupa jót, vagy legalább hasznosat, vagy valami olyat, amit halogattam. Ez a TÚLÉLÉS. 

Okos órám villog, letelt a napi edzés időm. Érdekes, az utolsó pár perc meglepően könnyen megy, és a pulzusom is egész normális. Lehet, hogy a ma kezdett, egy hónapos diétám és edzéstervem máris eredményes? Nem valószínű, de ami nélkül nem éljük túl az az ÖNIRÓNIA és a HUMOR.

Kérve kérek mindenkit, maradjon igazi nagybetűs EMBER ebben az egyre embertelenebb világban. És süssön valami finomat. Mondjuk egy nőnapi ökörszemet (már lehet hozzá epret kapni). 

Hozzávalók 8 db süteményhez:

• 300 g BL55

• 100g langyos tej

• 70 g kristálycukor

• 20 g friss élesztő

• 5 g vaníliás cukor

• 40 g puha vaj

• 5 g só

• egy tojás

A töltelékhez: 

• 300 g mascarpone

• 75 g porcukor

Egyéb: 250 g friss eper, jégcukor

A tészta lekenéséhez fog kelleni még egy tojás. 

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk, egy kávéskanálnyi cukrot adunk hozzá, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Míg felfut, átszitáljuk a lisztet és a többi hozzávalót (kivéve a vajat) bemérjük az Ankarsrum dagasztótáljába. Ennek a tésztának a kidagasztásához én a hengerfejet szoktam használni.  2-es fokozaton 3 percig, majd 5-ös fokozaton további 5 percig dagasztom a tésztát. A vajat az utolsó 2-3 percben tesztem a tésztához. 

A tésztát kivesszük, felgömbölyítjük (videó a Péklány lettem könyvben) és visszatesszük az Ankarsrum dagasztótáljába, és rátesszük a műanyag kelesztő-fedőt. 

45 perc múlva a tésztát kivesszük, mérleg segítségével 8 db egyenlő részre osztjuk, majd azokat egyesével felgömbölyítjük és sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük. A sütőt kelesztő programra állítjuk, ami 30 fokos hőt és párát csinál. Ha a te sütőd nem ilyen, nem gond, a hő a legfontosabb, hogy szépen keljen a tészta. 20 perc után a tepsin lévő tészták közepét, amik addigra nagyobb gombócokká keltek, egy felfordított kávéspohárral vagy valami hasonló eszközzel jó alaposan lenyomjuk. Érdemes az eszközt előtte lisztbe mártani. A tésztát kenjük át tojással, és tegyük vissza a sütőbe kelni további 20 percre. Sütés előtt a mélyedések közepébe kanalazzuk bele a tölteléket, kenjük át újra tojással a sütemény szélét, szórjuk meg jégcukorral, majd süssük 190 fokon 15-18 percig. Ha kihűlt, tegyük rá az epret. 

Maradjunk EMBEREK, és süssük jobbá a világot!

Sok szeretettel: a Péklány

További hasonló élesztős és kovászos recepteket találtok a Péklány lettem könyvben. 

Sütési eszközök beszerzéséhez pedig a Natur Projekt webshopot ajánlom. 

Fotók: Szabó Miklós